Nyomtatás
Találatok: 915

A képen látható idős őzbakot Major Ferencnek sikerült terítékre hoznia, a Tiszaszalkai Vadgazda Vadásztársaság területén (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye).


A sikeres vadászatról így írt lapunknak az elejtő:

„A Tiszaszalkai Vadgazda Vadásztársaság területét ez év április végével ismerhettem meg, Lakatos Sándor vadőr társaságában. Az ott és vele töltött idő alatt beleszerettem a vadregényes, Tisza ártérben elhelyezkedő tájba.
Nem bántam a sok eredménytelen cserkelést, mert a füzek és nyárfák, a kökény-, a vadrózsa- és rekettyebokrok által gazdagon tarkította békés, érintetlen területen mindig élmény volt barangolni.
A gazdag vadállomány ellenére, számomra hosszú hetek teltek el, míg végül fáradozásinkat siker koronázta.
Április végén pillantottuk meg először a „nagy öreget”, ezután folyamatosan őt kerestük, aki folyamatosa kijátszott bennünket.
Sokszor nem is mutatkozott lővilágnál, vagy éppen, hogy csak megmutatta magát egy villanásnyira. 300-350 méternél közelebb sosem engedett magához, vagy elfeküdt a fűben, úgy, hogy észre sem vettük.
Május 28-án a reggeli cserkelésnél, a magas aljnövényzetben már közel jártam a sikerhez, jó széllel rácsúsztam arra a helyre ahol a vadat sejtettem, a tapasztalt bak nem mozdult, kivárt. Körülbelül 10 méterre lehettem tőle, mikor megugrott, megmutatva magát, majd újra eltűnt.

Akkor láthattam először igazán közelről, és attól kezdve szenvedélyesen vágytam arra, hogy terítékre hozzam.
Nem adta magát könnyen, még két hét kellett ahhoz, hogy a vágyam teljesüljön. Június 12-én délután kicsit korábban kerestük fel „birtokát”.
Azon a napon talán Diána kedvezett nekem fáradozásimért, vagy a nagy öreg volt óvatlanabb, mert hamarabb felállt, és a szokásával ellentétben, nem ugrott meg, hanem tőlünk 130-150 méterre újból megállt.
Céloztam és lőttem, mert úgy éreztem itt az a bizonyos, soha vissza nem térő pillanat. Hallottuk a becsapódást és kivártuk a megfelelő időt.
Már szürkült, mikor a hosszas keresgélés után ráleltünk, és láttuk, hogy elment a szalkai „nagy öreg”, aki a vadőr szerint legalább 10-12 éves korú bak volt.
Nagy megtiszteltetés volt, hogy én hozhattam terítékre, köszönet érte Lakatos Sándor vadőrnek.
Remélem, mihamarabb visszatérhetek a területre, újabb vadászélmények reményében.”

Forrás: Vadászlap

0
0
0
s2smodern
powered by social2s