Szeptember 19.-én este, ahogy a területről beértem és bekapcsoltam telefonom reménykedve vártam, hogy jöjjenek az sms-ek (meg van a bika segíteni kéne behozni), de sokáig nem történt semmi. Már kezdetem feladni a reményt, amikor végre megszólat a kis szerkezet és Juhász János kollégám örömteli hangon közölte velem, hogy ha tudok, menjek segíteni, mert a Nagymáli tizenkettest be kéne hozni. Természetesen boldogan tettem eleget kérésének és azonnal autóba ülve két kollégám kíséretében elindultunk a bikáért. Ám az előzményeket, melyek ezt a telefonbeszélgetést kiváltották, mesélje el ő:

„Szeptember 19-én délutánra vártam a vadászvendéget: Schváb Viktort, hogy a tervezett bikát meglövessem. Telefonbeszélgetésünkben tisztáztuk, hogy az íróasztal mellől nem fog tudni bikát lőni, ezért a kifogásokat mellőzni kell, és ha törik, ha szakad, most jönni kell. Jött is a megbeszélt időre.

Amint a helyszínen a Kosd határában lévő Nagymál területen kiszálltunk a terepjáróból, már több felől erősen bőgtek a bikák. Az előre tervezett helyre, az un. Újvágás felé tartottunk. Útközben megszabadultunk a hátizsákoktól és csak a lőbotot és a fegyvert vittük magunkkal. Nyolc bika bőgött folyamatosan, köztük egy igazán mélyhangú tehenes bika. Úgy döntöttem, hogy erre fogunk rácserkelni. A nagy takarás miatt egyszer sikerült az erdő szélén meglátnunk, ezért a nem messze tőle bőgő bika felé vettük az irányt. A lekaszált erdei úton futottunk, hogy az erdő szélére kilépő bikát meg tudjuk nézni, el tudjuk bírálni. Hallottuk, amint vágyakozva bőgött és szerencsére kifele tartott az erdőből.


Az eső zuhogott, ami egy kissé megnehezítette a dolgunkat, de Diana istenasszony most is a vadászok mellé állt, mert a bika egy jól látható helyre, egy tisztásra állt ki. A távcsőben egy lőhető bika képe tűnt fel. Szóltam a vadászvendégnek /aki közben már a lőbotra helyezte a puskát/, hogy ne késlekedjen a lövéssel. A lövés eldördült és a bika tűzberogyott.
Amint a bika felé tartottunk, megállapítottuk, hogy a kitartás, az eltökéltség mellé nagy adag szerencse is kell. Viktor most jött ki először bikára és már is mellé szegődött a szerencse. Odaérve egy páros 12-es kb. 7 kg-os bika feküdt. Elkészítettem a töretet, az utolsó falatot az erdők királya szájába helyezve gratuláltam a szerencsés elejtőnek, aki második bikájaként ezt az igazán mutatós kosdi bikát lőtte. Azt kívántam, hogy vadászpályafutása során legyen sok hasonló élménye és díszítse kalapját sokszor töret.


Üdv a vadásznak!

Juhász János
kerületvezető erdész-vadász”


Kemény Ákos