Zala megye déli részén, Nagykanizsa mellett, a Hunor 2000 Vadásztársaság területén, a magyar-horvát határ szomszédságában aranysakálra vadászott Billege Balázs.

A sportvadász beszámolója szerint az első egyedek a kétezres évek elején bukkantak fel a területen. A faj állománya az elmúlt tíz évben jelentősen gyarapodott.

A helyi vadászterület rendkívül mozaikos: nagyobb szálerdők mellett, sok a fasor, bokor, mezőgazdasági terület, emellett a vizes élőhelyek száma is jelentős. A terület sokszínűsége miatt rendkívül nehéz vadászni erre az okos ragadozóra, mert minden lehetőséget kihasznál az emberrel szemben. Hívással jól detektálható a nádi farkas, de olyan esetekről is beszámoltak, amikor erre nem reagál. A megközelítőleg négyezer hektáros területen öt – hat aranysakál falka élhet. Falkánként három – öt egyeddel lehet kalkulálni, így a helyi törzsállományuk 20-25 példány lehet. Korábbi beszámolók alapján, a Zala megyei aranysakálok is óriási távolságokat tesznek meg, amelyet minden esetben a prédaállatok száma befolyásol. Itt, közel az államhatárhoz, a nagyvadas területen, a jelenlétük markánsan érzékelhető: egyre több van ebből az okos ragadozóból. A faj rendkívül rejtett életmódot folytat, nagyon kevés információval rendelkezünk még róluk. Vélhetően azért ennyire sikeresek, mert családban, falkában élnek. Az alárendelt egyedek is segítenek az utódnevelésben.

Egy évvel ezelőtt, a Soproni Egyetemen végzett vadgazdamérnök elhatározta, hogy megpróbál minél több aranysakált elejteni, mert rendszeres területbejárásai során egyre többször tapasztalta kártételüket. Elejtésük kihívást jelent számára.

Nem messze a Mura-gáttól, az ártérben, ami az ember számára szinte áthatolhatatlan dzsungel, a legolcsóbb kutyatápból szórót üzemeltet. A vadásztársaság területén több aranysakál-kotorék ismert, amiket inkább védett helyeken, szinte áthatolhatatlan sarjerdőkben, homokos talajú akác fiatalosokban szeretnek megépíteni

Egyéni vadászatai során szinte minden alkalommal különböző gyártók sípjaival hívja a ragadozókat a magaslesen. A magányos aranysakál hangját szájsíppal utánozza. A különböző sípok használata azért célszerű, mert utánozhatatlan, egyedi. Sípokkal mindig más hangokat tudunk létrehozni. Szerbiában, ahol a vadászok elektromos hívókkal vadásznak, az aranysakálok gyorsan kitanulták a sűrűn, rosszul ismételt strófákat. Nagyon fontos, ha sikerült behívni a ragadozót, akkor a lehetőség szerint el is kell ejteni, mert a „túlélő” nádi farkasok gyorsan kitanítják a többi fajtársukat. Ha ez megtörténik, már csak az igazán jó lőtudással rendelkező, professzionális hívók tudnak eredményt elérni. Ők is nehezen. Szerbiában, ahol a távcsőre szerelhető éjjellátó sem illegális, azt tapasztalták, hogy abban az esetben, ha intenzíven vadásznak rájuk, a sűrű, fedett részeket nem hagyják el a ragadozók. Mivel a faj gyorsan tanul, bármilyen új „technikához” gyorsan alkalmazkodik.

A sakál nagyon türelmes, időnként persze hibáznak ők is. Az igazán tapasztalt egyedek, több irányból közelítenek, szél alá kerülnek, kivárnak. Ha valami egy picit is gyanús, nem mozdulnak. Olyan is előfordult már, hogy az aranysakál 40 percig várt, több irányból közelítve, mire elhatározta, hogy megmutatja magát. Ha kereső aranysakál hangját utánozza, Balázs azt figyelte meg, hogy a falkák egymás után vonyítanak az éjszakában. Egy idő elteltével az összes falka megszólal. A hívásoknál nagyon fontos az alapvető szabályok betartása. az első hívás után rövid idő – körülbelül 30 másodperc – után lehet újra hívni, ezután várni kell 30 percet. Ezt vadászatai során körülbelül háromszor, négyszer ismétli. A hagyományos nyúlsíró sípok mellett, használ egy, – 3D nyomtató segítségével elkészített, – olyan sípot, ami a „karcosabb” nyúlsírást produkál. A saját sípja sok esetben eredményesebb, mint az ismert gyártók jól bevált termékei. Valamiért az aranysakál preferálja az érdesebb nyúlsirámot, szemben egy vékonyabb hanggal. Tudni kell az aranysakálról azt, hogy a tapasztaltabb egyedek, a fegyverlámpa fényére azonnal elugranak. Fegverlámpa segítségével szinte kizárólag olyan egyedeket lehet terítékre hozni, akik tapasztalatlanok. Erre legfőképpen augusztus, szeptember hónapban van lehetőség. A Zala megyei vadász eddig összesen hat aranysakált hozott terítékre, többször próbálkozott fegyverlámpával is. Ez egy személynek, egyedül nagyon nehéz, ezért az utolsó lővilág után, szinte mindig haza is indul. Fegyverlámpával csak a legelső egyedet tudta terítékre hozni, az összes többit alkonyatkor, még optimális lővilág mellett ejtette el.

Egyéni vadászatai előtt minden esetben megnézi a helyi meteorológiai előrejelzést. Abban az esetben, ha nagy szél van kint, el sem indul. A legrosszabb, amikor kavarog a szél. Az aranysakál orra sokkal jobb, mint a vörös rókáé. A vadásztársaság másik tagja, Farkas Renátó, 2019. novemberében érdekes esetet figyelt meg. A terület határához közel, egy vendégvadászt kísért, amikor a cserkelés közben, egy magányos aranysakálra lettek figyelmesek. Az éhes ragadozó egyedül vadászott. Egy mezőn lépésről-lépésre közelebb lopódzott egy egyedül legelésző őzgidához. Amikor az őzgida a legelést megszakítva, fel-felemelte a fejét, a sakál is megállt, mindig akkor indult el újra, amikor a gida lehajtott fejjel folytatta a legelést. Végül 5-10 méterről támadta meg a vadat, üldözés nem volt, a gida egy lépést sem tudott tenni, a sakál támadását követően csak a gida vészsiráma volt hallható rövid ideig. A vadász nem lőhetett át a szomszédos területre, csak figyelte az eseményeket. A sakál az őz elejtése után felkapta a fejét és beszaladt egy közeli bokorba, otthagyta a zsákmányát. A két vadász rövid ideig még figyelte a helyszínt, de a sakál nem tért vissza a zsákmányához ez idő alatt. Vélhetően a magányos kan tartott a területet uraló falkától – zárta beszámolóját Billege Balázs.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képek: Dr. Szőcs Tímea és Billege Balázs / további képek itt!

Forrás: Agrojager