Botpaládon járunk, az Észak-Alföld legkeletibb pontján, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. A megye keleti részén, a Túr jobb oldalán, a folyó és az ukrán határ közt fekszik Botpalád, az országhatártól alig 5 kilométerre. Botpalád a veszettség miatt vált ismertté, ugyanis 2022. novemberében egy fertőzött kutyát lőttek ki helyi vadászok. A Túr-Tisza Közi Vadásztársaság vadászai a Nébih szakembereivel együttműködve azonban megállították a veszettség terjedését.
Rizmayer György vendégségbe érkezett Botpaládra, barátjához Varga Szabolcshoz. Gyuri 1995-ben bajnoki címet szerzett a kötöttfogású birkozók szakágában. Kiterjedt ismeretségi, baráti körrel rendelkezik, köztük számos vadászbaráttal, akikkel folyamatosan tartja a kapcsolatot.
Két évvel ezelőtt töltötte be az 50-ik életévét és erre az alkalomra meglepte magát egy vadászattal. A családi vállalkozás miatt azonban az elmúlt időszakban semmire nem jutott elég idő. A vendéglátás és az állatenyésztés miatt rengeteg a munka – kezdte beszámolóját Rizmayer György.
Két évvel a jeles alkalom után szakított időt arra, hogy kedvtelésének hódolhasson. Három dolgot kért a botpaládi barátaitól: különleges őzbakra szeretne vadászni, kizárólag cserkelve. Álló autóból és álló autóról semmilyen vadra nem kíván lövést tenni. 30 éve a régi vadásziskolában nevelkedett, ahol a vadászetika volt a mindenkori legfontosabb érték, amit egy vadász képviselhet. A kútágaspusztai vadász mindenáron nem akart vadat ejteni. Kéréseit a barátai teljesen elfogadták.
Egy csütörtöki napon érkezett meg a mátrai vadász Botpaládra, vasárnapig tervezte a vadászatot. Minden alkalommal legalább 10-15 kilométert sétáltak a botpaládi területen, ami körülbelül 5400 ezer hektár nagyságú. Mivel már régóta barátok, és jól ismerik egymást – senki nem siettette a másikat semmiben. Kötöttségek nélküli vadászat volt ez, egy rövid időre elszakadtak a napi gondoktól.
Gyuri új fegyvere miatt is aggódott. Három évtizeden keresztül a 30-06-os kaliberű fegyverét használta. Egy véletlennek köszönhetően egy vadászboltban meglátott egy .308 as kalibert, amibe beleszeretett és megvásárolta. Többször lőtt már vele, tesztelte is.
Erre azért is szükség volt, mivel hivatásos sportolóként néhány kisebb sérülést szenvedett és nem úgy hajlik a mutató ujja, mint más embernek. Mindenki tisztában van a képességeivel és lőtudásával: Gyuri szeret precízen felkészülni minden vadászatra. Meg is kérdezték tőle, sikerült-e már felavatnia a az új fegyverét? Persze mindenki tudta a választ, de a vadászoknál az “ugratás” a napi rutin része.
Gyuri egy meggondolatlannak tűnő mondatot mondott, úgy, hogy gyakorlatilag végig sem gondolta: “A nap végére tartogatom az igazi meglepetést!”
Kijelentése annyira gyors volt és határozott, hogy senki meg sem merte megkérdőjelezni… Amikor elindultak ki a területre, folyamatosan ez a mondat járt Gyuri fejében.Talán nem kellett volna mondani semmit, mert ez így egy kicsit erősre sikerült!
Az utolsó előtti kimenetelkor Botpalád falutól nem messze cserkeltek. Szombaton kora délután hirtelen megváltoztak a körülmények. Ezidáig körülbelül 50-60 őzbakot figyeltek meg. Idős, torz agancsú, selejtbakot keresve sem találtak, ami megfelelt volna az elvárásoknak.
A mostani késő délutáni vadászat azonban meglepő fordulatot tartogatott. Körülelül 300 méterre megláttak egy különleges agancsot viselő őzbakot egy sutával. A körülbelül nyolc-kilenc éves bakot még Varga Szabolcs helyi vadász sem látta egyszer sem. A szellembak a falu határában élt, úgy, hogy senki nem is tudott róla. A két őz egy közeli kukoricás mellett legelészett, amit a helyi gazdák nem vágtak le a tavaly ősszel.
A vadászláz egyre fokozódott. A keresőtávcsővel folyamatosan figyelték a nemes vadat. A nyílt terepen nem sok esélyük volt cserkelésre. Megállapodtak abban, hogy egy közeli fasor takarásában lassan elindulnak. A figyelmes őzbak tekintetét elkerülte a két vadász, aki közel egy órán át, lépésről-lépésre közelítette meg az őzeket. Elérve az utolsó bokrot, a távolság még mindig nem volt optimális. Ekkor egy hirtelen, váratlan dolog történt: a suta pontosan abba az irányba indult ahol a két vadász lapult. Az életben csak egyszer lehet valakinek ekkora szerencséje. Jól tudta ezt Gyuri is, aki a helyzethez képest próbált nyugodt maradni. Az elérhetetlennek tűnő vad egyre közeledett. Szépen lépésben követte a sutát, megállás nélkül. Alig lehetett már csak 50 méterre…
Varga Szabolcs szemmel intett: ha megáll, tegyen rá lövést. Elég idejük volt a pontos bírálathoz. A bak keresztbe állt egy pillanatra. Gyuri pontosan tudta, ha ezt most elhibázza, mégegyszer nem lesz lehetősége lövésre. Kibiztosította a fegyverét, nagy levegőt vett, majd kifújta. Eközben a távcsövében a blattra célzott, majd elsütötte a fegyverét. A torkában dobogott a szíve. A vadászat során két helyzetben lehet nagyot hibázni: ha valami túl közel van, vagy túl messze.
A rutin és az évek azonban megkérdőjelezhetetlen magabiztosságot adtak a kútágaspusztai vadásznak. A lövés után a vad azonnal tűzben rogyott. Egy pillanatig a vadászok szinte levegőt sem vettek, az események nagy hatással voltak mindkettőjükre. A birtokbavételnél derült ki, hogy egy igazán szép őzbakot sikerült terítékre hozniuk. A bírálaton az őzbakot kilenc évesre, és 524 gramm-ra bírálták, aranyérmet kapott a területileg illetékes kormányhivataltól. Az elejtés után a hír gyorsan szárnyra kapott, Pinkóczy Tamás, a társaság elnöke az elsők között gratulált a különleges őzbakhoz.
“Kijelenthetem, hogy életem őzbakját hoztam terítékre Botpaládon”- zárta beszámolóját Rizmayer György. A terítékre hozott őzbakot a Szabolcs-Szathmár-Bereg vármegyei őzbakmustrán, illetve a vadásznapon lehet majd megcsodálni.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Forrás: Agrojager