A kisebbik fiam, Dominik unszolására végeztem el a vadásztanfolyamot, és tettem le a vadászvizsgát 2023 karácsonya előtt. A 2023/24-es vadászidény végén a tanfolyamtársaimmal néhány társasvadászaton vettünk részt, hogy szokjuk a légkört és a szabályokat.

Az előző vadászati idényben sikerült kezdő vadászként – egyik barátom hívására, bérlőként – nem messze tőlünk, Polány-Somogygesztiben, egy 550 hektáros területen elkezdeni a vadászatot. Itt sikerült az első vadamat, egy borzot, terítékre hoznom.

A terület gyönyörű, dimbes-dombos somogyi táj, három kis tóval szegélyezve. Nem vagyok nagy trófeahajhász, elsősorban rókák, borzok kerültek terítékre. Kitartó kísérőként, főleg a nyári szünetben, a fiam társaságában vadásztunk. Rengeteg hajnali kelés, hogy egy selejtbakot terítékre hozzunk – sajnos, nem járt sikerrel.
Gím- és dámbikák egyelőre védelmet élveznek, de tavaly októberben sikerült elejtenem az első rókámat, decemberben pedig az első sutámat – nagy örömömre a fiam társaságában, aki 15 éves kora ellenére vállalta az őz zsigerelését!

November végével elkezdődtek a vadásztársaság területén a társasvadászatok. Bár nagyvadas területen vagyunk, az apróvad-állomány is szép – fácánok, nyulak vannak szép számmal. A saját körzetünkben is bokrászással kerültek terítékre apróvadak. November végén leesett az első – és egyben utolsó – hó, ezzel elkezdtük a vadak etetését, a szórók feltöltését.

A tél gyorsan eltelt, hála a társasvadászatoknak – nem unalmasan!

Február közepén, lesen ülve egy szóró mellett, disznóröfögésre figyeltem fel. Tőlem 25 méterre, 10–12 süldő lakmározott a kiszórt kukoricából. Aznap este amnesztiát kaptak, bár volt két babos is közöttük.

Így jött el az idei vadászati idény. Április 9-én délután a fiammal – egy kis kihagyás után – kilátogattunk a területre, ahol összetalálkoztunk az egyik földtulajdonossal: épp a kukoricát vetették. Jelezte, hogy itt az ideje a csülkösök körmére nézni, ne dézsmálják a friss vetést!

Másnap este, munka után barátommal és mentorommal, Gyuri bácsival – aki már a nyugdíjas éveit tapossa – este kilencre megbeszéltük a találkozót, és elindultunk a területre. Beírás után elosztottuk a területeket. Két helyen vetettek, ezért őt kiraktam a falu szélén lévő „Rozoga” leshez, a friss vetés mellé. Én tovább autókáztam az erdei úton az Y-nál lévő leshez.

Mire kipakoltam a kocsiból, és elindultam a les felé, este 10 óra volt. Nyakamban a hőkamera, hátamon a zsák, vállamon a puska. A leshez érve még lent a les alján körbenéztem, sajnálattal konstatáltam, hogy a vetés nem kezdődött el. A hőkamerámmal viszont észrevettem jó pár sötét foltot a tavalyi popcorn-beszántott területen. Felmásztam a lesre, izgatottan pakoltam le a cuccokat – hiszen még nem lőttem vaddisznót. Óvatosan bekapcsoltam az éjjellátót, feltekertem a hangtompítót, végül betáraztam a fegyvert.

Újabb izgalom fogott el, amikor az éjjellátó kamerájában feltűntek a süldőkorú vaddisznók, közöttük két babos mintázatú egyed. Nagyon gondosan túrták szisztematikusan a földet, mint utólag kiderült, néhol 30–40 cm mély árkot vájva.

Kiszemeltem az egyik babos süldőt, majd a céltávcsővel követtem az útját – ami nem volt egyszerű. Hol teljesen szembe fordult velem, hol társa mögé bújt el, hol egy nagyobb gödör nyújtott neki jó fedezéket. Jó 10 perces mozizás után egyedül maradt, bal oldalát mutatta. Rámértem a távolságot – kb. 120 méter –, és mivel továbbra sem mozdult, elengedtem a lövést. A kis konda szétrebbent, és a közelben lévő erdő felé rohantak. Pillanatok alatt eltűntek – a hőkamerával sem láttam már őket.

Hatalmas izgalommal kitáraztam a puskát, vállamra vettem, remegő lábakkal lemásztam a lesről, kezembe vettem a fiam által készített őzagancsos lőbotot, és a babos keresésére indultam.
Közben Gyuri bácsitól jött egy üzenet:

„Lövés felőled?”
„Igen, egy babos. Elszaladtak! Keresem a nyomot!” – volt a gyors válasz.

A szántáson lassan haladtam, menet közben kémleltem a hőfoltokat, nem nagy sikerrel. Végül a lestől távolabb, a lövés irányában felfedeztem egy mozdulatlan, kisebb méretű testet, kb. 100 méterre előttem. Odaérve hatalmas örömmel állapítottam meg, hogy sikerült az első vaddisznómat terítékre hozni!
Gyorsan küldtem egy képet Gyuri bácsinak és a fiamnak, aki – mivel másnap iskola – már az igazak álmát aludta.

Krotália felkerül, majd megpróbáltam a zsákmányt kivonszolni a kocsihoz. Mivel csak az erdő széléig sikerült, visszamentem az autóért, feltettem a vadtartó rácsot a vonóhorogra, és visszaautóztam a babosért. Még jó, hogy nem látott senki, mert azt a harcot, amit a testtel vívtam – a súlya és a rács magassága miatt –, talán egy burleszkfilmben jobban mutatott volna!

Irány a tisztás, ahol már Gyuri bácsi várt. Gratuláció, majd a disznó leszállítása a rácsról. Teríték készítése, Gyuri bácsi töretet és pálcát vett magához, az utolsó falat a süldő szájába került, a véres töret barátom kalapján átnyújtásra került a részemre. Újabb gratuláció, majd az elmaradhatatlan vaddisznóvadásszá avatás pálcaütései és szövege:

„Légy mindig igaz vadász, türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat! Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, soha ne légy irigy vadász!”

– Csak nekem lesz párás a tekintetem ezek hallatán?

Gyorsnak nem mondható zsigerelésbe kezdtünk: szív, máj, nyelv külön zacskóba, zsiger a ragadozóknak az erdőbe, süldőm a rácsra – már könnyebben. Irány a hűtő, mérlegelés: 44 kg. Beírókönyv, adatrögzítés, irány haza. Gyuri bácsit kiraktam Balatonszemesen. Otthon fürdés, hajnal 3, egy pohár jó vörösbor. Gyors alvás, korán kelés – apu reggel megy a fogorvoshoz.

További képek itt!

Írta és fényképezte: Csizmás Arnold
Forrás: Agrojager