
Dejan Džakula, a szerbiai Lov i jos ponesto főszerkesztőjének, a Poredak szerbiai hetilap munkatársának beszámolója következik, akik a vadászatok közben a Szegedre is ellátogattak.
Az út Deszkre, a személyes fegyverek – vadászpuskák – szokásos határátlépési eljárásával kezdődött, amely gond nélkül zajlott, lehetővé téve a kaland zavartalan folytatását. Mind a szerb, mind pedig a magyar oldalon segítőkészek voltak a hatóságok. Köszönet érte, mert saját fegyverrel mégiscsak másabb a vadászat, mint kölcsön puskával.
Szerencsénkre a Deszki Gazdák Vadásztársaságnak kényelmes vadászháza áll a faluban. A társaság egy impozáns, 6200 hektáros változatos területet kezel – sík mezők, legelők és az árterek menti erdőségek váltakoznak közvetlenül a Maros mentén, de a Tisza-folyó sincs messze.
Az első vadászatot kora hajnalban szervezték meg, pontosan érkezett a vadőr és a vadásztársaság tapasztalt kísérőit biztosította számunkra. Míg jóbarátom, Aleksandar már az első alkalommal sikeresen elejtett két érett őzbakot, 300–320 grammos, illetve 320–350 grammos trófeasúllyal, addig nekem a természetfotózás jutott , élvezve a pusztai ,nyílt területek vadonjának szépségét és lestem a vadak viselkedését.
A vadászházba való visszatérést hagyományos reggeli és rövid pihenő követte, majd rövid kirándulást tettünk Szegedre, ebbe a bájos, történelmi városba. Élveztük a városközpontban tett sétát, kávéztunk és megkóstoltuk a híres magyar süteményeket. Új energiát gyűjtöttünk a délutáni vadászathoz.
Ahogy ígérték, a vadászat új izgalmakat hozott: megkaptam az első lehetőséget, ám 177 méterről, mindössze egy centiméteres túllövéssel, elvétettem az őzbakot. Nem sokkal később azonban újabb esély adódott számomra, de ezúttal 206 méteres távolságból figyeltük az őzbakot. Megcéloztam és lövést tettem rá. Tűzben maradt és egy öt éves érett őzbakkal gazdagodott a gyűjteményem, amelynek trófeáját 320–350 gramm közötti súlyra becsülték.
A Deszki Gazdák Vadásztársasága által kezelt vadászterületen uralkodó hangulat, autentikus és barátságos volt, ami nem is meglepő, hiszen a helyi földtulajdonosok által alapított társaság hosszú hagyományokra tekint vissza. Az őzbakok mellett, az itteni vadászterületek, fácánokban, nyulakban, vadkacsákban, valamint dámvadakban is bővelkednek, míg az árterek erdei menedéket nyújtanak a rókáknak is és aki szerencsés, vaddisznóra is kiülhet.

Aleksandar számára és számomra is ez a vadászkaland nemcsak kihívást jelentett, hanem valódi élményt is a természetben, a magyar vendéglátók kedvességének megélésében és a határokon átívelő barátságok építésében.
Deszk gazdag vadvilágával, jól szervezett vadászati lehetőségeivel és meleg vendégszeretetével ideális célpontnak bizonyult mindazok számára, akik szeretnék átélni az őzbakvadászat varázsát egy autentikus közép-európai környezetben.
További képek itt!
Dejan Džakula
főszerkesztő
Lov i jos ponesto
Forrás: Agrojager