Somogyi Barnabás élménybeszámolója: Május 20-án, keddi napon, 18:00 órakor érkeztem meg a területre. Gyorsan két szóróra eleséget juttattam ki, majd rövid egyeztetés következett a vadásztársaság elnökével arról, hogy merre mozoghat a gombnyársas bak, és már indultam is a kiszemelt helyre. Egy magaslesre ültem fel; előttem napraforgóvetés volt.

20 óráig két fácánon és egy varjún kívül nem volt mozgás, ezért úgy döntöttem, megnézem a szemben lévő fasor mögötti, szintén napraforgóval vetett területet, ahová elég sok őz szokott járni. Ahogy leszálltam a lesről, egyből balról megpillantottam egy bakot, amely azonnal észrevett, és beugrott a sűrűbe.

Ezután szépen, lassan átsétáltam az említett nagy napraforgóföldre, ami kb. 120 méterre van az előző helyemtől. A két földet egy kb. 30 méter széles, szélfogó erdősáv választja el egymástól.

Ahogy átértem, egyből megpillantottam két őzet: a gombnyársas bakot (amely végül terítékre került) kb. 270 méterre, valamint egy fiatal, még háncsban lévő egyedet, 100 méterre tőlem. Vártam 3–4 percet, hogy merre mozdul a bak, majd úgy döntöttem, közelebb megyek – a szinte teljes takarás hiányában.

A közelebbi bak kiszúrt, és gyorsan befutott az erdőbe, míg a kiszemelt bak szép lassan közeledett felém. Nagyjából 200 méterre lehetett, amikor sikerült elbírálnom, hogy lőhető egyed. Egy fa mellett vártam, míg 130 méteres közelségbe ért. Letámasztottam a lőbotot, és még kb. 3 perc alatt jó 30 métert sikerült lopnom a távolságon. A vadászlázt legyűrve, útjára eresztettem a 16,5 grammos softpoint lövedéket a CZ 550 típusú, 9,3×62 kaliberű fegyveremből.

A lövés picit hátracsúszott, de a bak nagyjából 20 méternyi halálvágta után végleg megpihent. Két perc várakozás után birtokba vettem a vadat. Nagyon örülök ennek a vadászélménynek – számomra egy ilyen kis selejt bakocska elejtése ugyanakkora örömet tud okozni, mint egy kapitálisé.

Tisztelet a vadnak! Lovu zdar!

Üdvözlettel: Somogyi Barnabás, Szlovákiából, a Felvidékről”
Forrás: Agrojager