Slamé Tutor Lilla vagyok, a Baranya megyei Aranyborjú Földtulajdonosi Vadásztársaság elnökségi tagjaként, földtulajdonosként vadászom Bakócán.

2025. május 26-án, szórófeltöltés közben döntöttem el, hogy aznap este szerencsét próbálok. Vadászatom pontos helye ekkor még nem volt biztos. Az egyik szórón vadkamera is működött – a felvételeken kocák, malacok és süldők jártak ki rendszeresen. A szóró hátsó, erdő felőli szélén egy különösen nagynak tűnő vaddisznónyomot is felfedeztem. Mivel a kamerán nem szerepelt, úgy gondoltam, talán az egyik kocáé lehet.

Késő délutánra eldöntöttem, hogy mégis ezen a szórón próbálkozom – hátha egy jó kan is odajár. Április 28-án ugyanezen a helyen ejtettem el egy 110 kilós kant, így volt bennem egy kis remény. Este, ha nem is túl nagy elvárásokkal, de annál nagyobb lelkesedéssel indultam útnak.

Nyolc óra körül már a területen voltam, és elfoglaltam a kiszemelt helyet. Negyed tíz körül megérkeztek a kocák, malacok és a süldők – egy kondában. Idővel a kocák nyugtalankodni kezdtek, be-bejártak az erdőbe, majd vissza a szóróra. Volt egy megérzésem, hogy valami még bent lehet az erdőben. És igazam lett.

Pár perccel tíz óra előtt, a süldők és malacok mögött, a szóró végében megjelent egy nagy disznó. Hosszas bírálat után megbizonyosodtam róla, hogy nem koca. A viselkedése nem volt különösebben agresszív, így alaposan szemügyre kellett vennem. Nehezen engedett lövéshez, mert állandóan mozgásban vagy takarásban volt.

Fél 11 körül, amikor már visszafelé indult az erdőbe, megállt a szóró szélén. Ekkor leadtam a lövést.

Hatalmas káosz keletkezett, hiszen rengeteg disznó volt a szórón. Igyekeztem kizárni a többi hangot, és az én disznóm mozgását követtem. Rövid időn belül egy nagy puffanást hallottam – reméltem, azt hallottam, amit akartam.

Tíz perc várakozás után lementem megnézni, találok-e vért a rálövés helyén. A szálkeresztet lapockára tettem, mert nem érzem biztosnak a fejlövést a saját kezemből. Tudtam, hogy egy ekkora disznónál még egy jól leadott lövés sem mindig ad vért.

Sejtésem ismét beigazolódott: vért nem találtam. Egyedül nem mertem utánaindulni, ezért segítséget kértem. Tudtam, hogy egy ilyen nagy disznónál bármi előfordulhat, jobb nem egyedül menni. Amikor megérkezett a segítség, elindultunk megkeresni.


Rövid keresés után, dermedten találtuk meg a disznót – a szórótól mintegy 30 méterre feküdt. Ekkor tudatosult bennem igazán, mekkora példányról van szó. A jobb oldali kisagyar az esés hatására letört, a nagy agyar teljes egészében hiányzott – a helye már be volt forrva.

Hárman húztuk ki az erdőből – keservesen. A hűtőházban zsigerelve 127 kilogrammot mutatott a mérleg. Eddigi életem legnagyobb disznója.
És az, hogy a saját vadászterületemen, egy hónapon belül két ilyen méretű kant sikerült elejtenem, különösen nagy örömmel tölt el.

Írta és fényképezte: Slamé Tutor Lilla
Forrás: Agrojager