Szerkesztőségünk egy alig négymondatos hír elolvasása után vette fel a kapcsolatot Ágh Róberttel, aki júniusban ejtette el a fényképen látható őzbakot.

A szerencsés vadász azonnal igent mondott megkeresésünkre, így élménye méltó helyet foglalhat el a magyar média vadásztörténetei között. Közreműködését ezúttal is köszönjük!

Győr-Moson-Sopron vármegye délnyugati szélén fekszik Iván település. A három legközelebbi város Sopron, Celldömölk, valamint Kapuvár. Iván neve az Árpád-korba nyúlik vissza. Ágh Róbert 2016-ban nyert felvételt az Iváni Vadásztársaságba. A vadászterület megközelítőleg 3800 hektár, amelyet 22 tag birtokol. A vadásztársaságban minden vadásznak van egy fix körzete, amit mindenki tiszteletben tart. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Ágh Róbert körülbelül 300 hektáron látja el vadászati és vadgazdálkodási feladatait. A fent említett területen hét magaslest és szórót is üzemeltet a helyi vadállománynak, amely vegyes-vadasnak tekinthető.

Még júniusban, a falu szélétől indult el cserkelni, a fix körzetének egyik határán. Ivántól 300–400 méter távolságban mozaikos a terület, egy erdőrészletet mezőgazdasági táblák vesznek körül. A napraforgótábla mellett, az őszi búzában, a Paput nevű területrészen észrevett egy sötétebb foltot, amit elsőre nem tudott mire vélni. Először azt gondolta, hogy egy gyomnövényt lát, de valamiért úgy döntött, közelebbről is megnézi. Ahogy lassan elindult, elérte az „Új-kutat”, ami a mesterséges itatók egyike. Amikor közelebb ért, a fekete folt megmozdult: egy parókás őzbakot látott maga előtt. Annyira meglepődött, hogy percekig csak csodálta. Egy parókás bak ritkán mutatkozik csak úgy, de most pontosan ez történt a Paput nevű területen. Mivel minden tag korlátlan mennyiségben lőhet őzbakot, így azonnal meg is tudta bírálni. „Senki nem fogja nekem ezt elhinni!” – gondolta, és fel is hívta ismerősét, Istvander Zoltánt, aki először azt hitte, csak tréfál vele. Mivel zavarás is történt a területen, és a lövéshez nem voltak megfelelőek a körülmények, hazaindult.


Másnap Istvander Zoltán is megcsodálta a bakot, de egy dűlőúton közlekedő biciklis miatt az ismét elugrott. A munka miatt két napig a terület közelébe sem tudott menni. Elhatározta, hogy a szombati napot őzbakvadászatra szánja, alakuljon bárhogyan is az elkövetkező hétvége.

Végül lassan eljött a várva várt szombati nap. Minden jól alakult, de a bak erről mit sem tudott, és eltűnt. „A szellembak talán jött és el is ment?” – tette fel magának a kérdést a csalódott vadász. Majd egy gímtehén bukkant fel a búzában, amitől a bak megijedt. Nagy volt a távolság, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, megpróbál elé kerülni. Ekkor egy kisebb domb húzódott közöttük, a szél pedig neki kedvezett. Mivel nem először cserkelt, ügyesen lopakodott, anélkül, hogy felfedte volna magát. A bak, amit alig pár napja pillantott meg először, most ott állt előtte, alig 80 méterre. A CZ 550 .30-06 ekkor már a lőboton várakozott. Egy pontos nyakra célzott lövéssel terítékre hozta élete vadját. Nagy örömmel vette birtokba a bakot, amelyet korábban senki sem látott a területen. Vélhetően a szomszédos erdészetből váltott át, de ez is csak feltételezés. A területileg illetékes vadászati hatóság szerint a bak három-négy éves lehetett.

A trófea már egy ismert osztrák preparátornál van, amely vélhetően 6–12 hónap múlva készül el, és az egyik legnemesebb dísze lesz a meglévő trófeák között – zárta beszámolóját Ágh Róbert, iváni vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Forrás: Agrojager