A vadászat egy olyan szenvedély, amely nemcsak türelmet és kitartást igényel, hanem mély tiszteletet is a természet iránt. 2022. december 7-én éjszaka, egy emlékezetes vadászatban volt részem a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a Körös ártér sűrűjében.
Még az ősszel történt, hogy Dombóvártól két, három falura, Szabadiba indultam vadászni. Ott vagyok tag a Gazda Vadásztársaságnál és Hablicsek Ármin barátommal meg vagy 20 éve ismerjük egymást.
Az ünnepek utáni áldatlan állapot emésztőrendszerünkben, sokszor újévi fogadalmakra inti az embert, megfogad nagy diétákat, szinte már hihetetlennek tűnő dolgokat, de egyben másról is szól a január… ez az időszak a vége a tarvadazásnak és egyben a disznóhajtásoknak is.
Magyarország trófeacentrikus dámgazdálkodását jól tükrözi, hogy a dámmal gazdálkodó vadgazdálkodási tájegységek valamelyikében szinte minden évben terítékre kerül egy-egy kiemelkedő jelentőségű lapátos.
A Tolna vármegyei Madocsai Földtulajdonosok Vadásztársaságának 4200 hektáros területén évente 80-100 vaddisznó kerül terítékre. A társaságnál idényenként két-három vaddisznóhajtást szerveznek, ennek egyikén vehetett részt meghívott vendégként Vass Zoltán.
A falusi kakasok még javában húzták a lóbőrt, amikor megszólalt a vekker hajnali 2 óra 45-kor. Gyorsan összekaptam magam, mert ma hajnalra libavadászatot terveztünk a Hajdúságban. Jócskán sötét volt még, amikor elfoglaltuk leshelyeinket és kiraktuk a csali libákat.
Ugróné Czinege Anita vendégvadászaton vett részt október elején, ahol Kiss Tibor kísérővadásszal dámszarvasbikára vadásztak. Az elejtő beszámolt élményeiről lapunknak:
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás