Ma már kevesen tudják, milyen hírhedt vadász volt az egykori diktátor, Nicolae Ceaucescu . A gyergyótölgyesi Majorán József több vadászatán is részt vett. Gyergyó vidékén számos mendemonda kering a rettegett diktátor, Nicolae Ceaucescu hírhedt vadászatairól. Van, aki úgy tudja, a „Kárpátok géniusza” híres vadász volt, és sportszerűen űzte a vadászatot. Mások esküdni mernének rá, hogy az „idomított medvéket” egyik bizalmi embere lőtte le, míg a diktátor összevissza lövöldözött mindenre, ami élt és mozgott. Egyre kevesebb olyan ember él már, aki részt vett a néhai államelnök itt zajló vadászatain. Ezek egyike a gyergyótölgyesi Majorán József, akinek több alkalommal is lehetősége adódott Ceaucescu elkísérni a magaslesre. „Melyiket mondjam?” – közelít felénk nevetgélve korát meghazudtoló fürgeséggel a hetven év körüli egykori erdész-vadász. Amint kiderül, hogy a Ceaucescu-féle vadásztörténetek érdekelnek, rögtön leszögezi: bármit is hallottunk eddig, az hamis, vagy csak részben igaz.A „meghasaltatott” vadász
Rögtön kifejti, nem igaz, hogy Nicolae Ceauşescu mindenre lőtt, ami mozgott, mert kizárólag az öreg hím medvék érdekelték. Kiderül, az sem igaz, hogy más lőtt a diktátor helyett: Majorán József szerint Ceauşescu lőtt, még akkor is, ha rosszul célzott.
Mint az egykori erdész mondja: el sem lehetett téveszteni a célzást, mert a medvelest úgy építették meg, hogy 30-35 méterre kellett mindössze lőni, a medvéket pedig előre beetették, és pontos időben érkezett mindegyik a hatalmas földbe ásott, kukoricával teli vályúhoz. „Tisztán lehetett látni mindegyiket, könnyű volt rájuk vadászni. Amikor előjött az öreg hím, két lábra állt, a hátát nekisúrolta egy fának, és hatalmasat ordított” – magyarázza Majorán. A vadászat előtt néhány napig koplaltatták a bundásokat, aztán bőségesen „tálaltak”, hogy hosszasan időzzenek a vályú környékén. „Nevet is adtam nekik, hogy könnyebben megkülönböztessem őket. Azt a medvét, amit akkor lőtt le az öreg, amikor meghasaltattam, Szúrúnak hívtam” – meséli tovább Majorán, majd a diktátor „meghasaltatását” fejti ki részletesen. „Helikopterrel jött, aztán autóval egy darabig, majd gyalogosan folytatták az utat. Amikor meglátták a medvéket, kérdően intett, hogy mit tegyenek? Mondtam, le kell hasalni, mert ez még nem az, amit neki szántunk. Kúszott az öreg, de igen a csicskásai is, egészen a medvelesig, ahol én vártam” – nevetgél az idős vadász. Amíg Szúrút várták, kártyáztak, hogy elüssék az időt. „Mindig az öreg nyert, azt nem lehetett, hogy más nyerjen” – szögezi le Majorán, hozzátéve, hogy külön bőröndben hozott ágyneművel ágyat is vetettek az „elvtársnak”, hogy pihenjen. Aztán amikor megérkezett a medve, első lövésből lapockán találta. „A csicskása az ágyneműjét fogta össze, más mindenki a leterített medve mellett volt. Az öreg csak a lépcső alján vette észre, hogy ketten vagyunk. Hát, kérem szépen, az úgy megijedt, hogy embert annyira megrémülve nem láttam” – részletezi Majorán.
A 24-es agancsú bika
„Egyébként, tudják-e, hogy az uralomra jutása utáni első vadászata is Tölgyesen volt az öregnek?” – teszi fel a kérdést hosszas hatásszünetet tartva, majd újabb történetbe kezd. Kiderül, még a Maros Autonóm Tartomány egykori első titkára „bonyolította oda” 1965-ben a frissen államelnökké választott Ceaucescu. Huszonnégyes agancsú szarvasbikát akart lőni, csakhogy a királyi állatra hosszasan várni kellett, a diktátornak pedig kevés volt a türelme. „Dühében el akart menni, de mondtam, várni kell, mert hajnalban pontosan jön a bika. Amikor megpillantotta a hatalmas, gyönyörű állatot a hajnali fényben, mintha elment volna teljesen az esze. Összevissza lövöldözött, 24 töltényhüvelyt szedtem össze, a bika mégis elmenekült” – magyarázza a vadász, hozzátéve, hogy baj lett belőle, mert a diktátor személyesen akart a vad után menni.
Azonban sikerült lebeszélni, és Majorán kutyájával meg egy másik vadőrrel megtalálta az elmenekült szarvast. Ezután a diktátor hatalmas mulatságot rendezett a Tiszásdülőben lévő vadászkastélyban, ahová Majoránt is meghívta. „Céltáblát vettek elő, és lövöldöztek rá, nekem kellett megnéznem a találatot. Én aztán akkor is lyukat ütöttem a golyóstollal a közepébe, ha nem oda talált, örüljön az öreg, milyen jól lő” – avat be a mulatság részleteibe is Ceaucescu valamikori kísérője.
Forrás: Erdély Ma
