Nyomtatás
Találatok: 2403
guba istván vadászmesterAz igazi vadászokat a szélsőséges időjárás sem tartja vissza szenvedélyüktől. Mostanában a vad után kutatva bokáig süllyednek a sárban. A terep viszontagságait feledtetik a vadászélmények, amelyekről Guba István, árokszállási vadászmester mesélt.

Pista bácsival Jászárokszálláson a vadászok „szálláshelyén” találkoztunk. Több mint három évtizede, családi hagyományok és baráti társaság hatására kezdett el vadászni. 2004-től tevékenykedik vadászmesterként.

— Nem a legjobb eseménnyel indult a vadászmesterkedésem, mert sajnos egyik vadásztársunkkal éppen akkor történt baleset. Egy francia bérvadász megsörétezte az árokszállási vadászt, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Szerencsére felépült a sérüléseiből és ma is közöttünk van. Annak örülök, hogy azóta nem történt nálunk vadászbaleset. Ennek oka, hogy óvatosak vagyunk, betartjuk az előírásokat. Fontos, hogy a vadász ismerje az állatot, idő kell hozzá, míg saját tapasztalataiból megtanulja, hogyan viselkedik a vad — mondja a vadászmester, aki a rossz élmény mellett harminc év alatt számos érdekes esetre emlékszik.

— Az egyik hivatásos vadásszal területen voltunk „kotorékozni”, a vadászkutyát is vittük magunkkal. A kutyát leengedtük a kotorékba és kis idő múlva jelezte, hogy benne van a róka. Elmentem az autóhoz ásóért, lapátért és lámpáért, miközben a róka kiugrott a kotorékból. A jószág közvetlenül a kotorék szájánál ülő vadász ölébe érkezett. A társam mai napig nem tudja, hogyan kapta el a róka farkát. Mire én visszaértem az autótól, akkor már a kezében lógatva mutatta a vadat — meséli Guba István. Előfordult, hogy egy elhagyatott tanyán az istállóból felnéztek a padlásra ahol szembe találkoztak az elejtésre váró rókával. A rókavadászat kellemes emlékei közé tartozik, amikor órákig szedték ki a kotorékból a kis rókákat és bevitték őket a jászberényi állatkertbe. Volt olyan szezon, amikor százhúsz kicsi rókát szedtek ki a kotorékból.

Pista bácsi szerint jó vadásznak születni kell, legfőbb erénye pedig, hogy neveli, szereti és tiszteli a vadat. Úgy védi az állatot, mintha a saját gyermeke lenne. — Sokan csak azt látják, hogy a vadászok mennek és lelövik az állatokat és nem látják azt a gondoskodást, védelmet, amit adunk nekik. Mindezek mellett a vadászat remek közösségi élmény. Elengedhetetlen szabály, hogy vadászat után mindenki hazaviszi a fegyverét és az autóját, majd összejövünk és egy kis kupica házi pálinka, pörkölt mellett, jó hangulatban elmeséljük egymásnak élményeinket — mondja a vadászmester.

Leállították a nyúlvadászatot
A város határában már tavakat alkot a belvíz. A szélsőséges időjárás rányomja bélyegét a vadgazdálkodásra is. Mint azt Guba István elmondta, a fácánfészkeket tönkretette a víz, csökkent az állatállomány. A nyúlvadászatot már le is kellett állítaniuk. A mostani szezonban külföldről is csak egy csoportot tudtak fogadni még novemberben. Az időjárás megkeseríti a vadászok életét, pozitívuma viszont, hogy az orvvadászokat elriasztja. Vadetetéskor, vadászatkor a határban nehezen tudnak közlekedni, mert elsüllyednek a sártengerben. Figyelőszolgálatok szervezésével védik a vadakat az orvvadászoktól és amikor biztosra mennek, akkor csapnak le a betolakodókra. Az utóbbi időben, valószínűleg a járhatatlan terepviszonyok miatt kevesebb orvvadásszal volt dolguk az árokszállási határban.

Forrás: Szoljon
0
0
0
s2smodern
powered by social2s