A történet igaz és egy pár hete esett meg a helyi vadásztársaságban. Szép napsütötte reggel volt, össze is jöttünk vagy tizenketten puskások és vagy három hajtó. A hajtók közül az egyik egy kezdő vadász, nevezzük: Imrének.
Az első „vadat" hatéves koromban ejtettem el. És akárcsak a legtöbb gyerek első vadja - veréb volt az enyém is. Vannak rendetlen emberek, akik fácánnal vagy pláne őzbakkal kezdik, sőt ismerek olyan csodabogarat is - pedig ugyancsak derék vadászember vált belőle -, akinek róka volt az első zsákmánya.
Korai puskaforgatásom kimagasló alakja. Most valóban öreg már, kilencedik évtizedét tiporja. De én már akkor, kiskoromban is, Öreg-nek szólítottam. Ott volt már, mikor megszülettem, ma is ott tengődik még valahol, egykori otthonom tájékán, szerencsére gondtalan öregségben.
Kisgyerekkori vadászemlékeimnek se szeri, se száma. Békés, megelégedettségben élő, aranyszívű szülőkkel áldott meg a sors, és ennek következtében derűs, zavartalan gyerekkorral. Vidéken nevelődtem, csendes gondtalanságban, a szabad természet madárfüttyös, szeplőtelen kertjében.
Így hívták a francia nevelőnőmet. Helyesebben: mi hívtuk ennek. Négyéves koromban került hozzánk, aztán nálunk is rekedt, véglegesen, Csak a második világháború kitörésekor költözött el tőlünk, nyolcvanöt éves korában, egyenest a másvilágra.
Az első légfegyvert ötéves koromban kaptam. Annak a régi karácsonyestnek képét - habár kissé homályosan -emlékembe tudom még idézni. Hiszen ott pillantottuk meg egymást először, a karácsonyfa árnyékában. S az ilyen váratlanul szívbemarkoló találkozás képe kitörülhetetlen.
Hatéves voltam, meglett verébvadász. Mire ősszel Mileschauból hazakerültem, már tekintélyes verébzsákmány mutatkozott vadásznaplómban, sőt imitt-amott egy-egy „ragadozómadár" is: tövisszúrógébics - mifelénk „vasfejű gábor"!
Legrégibb és egyúttal legszégyenletesebb vadászemlékem színhelye a Fehér megyei Sárpentele, régi otthonom. Állítólag még csak négyéves voltam, szabadjon ezt a mentőkörülményt előrebocsátanom.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás