Csernovitzi barátom házában a derék Natasa művelte a konyhaművészetet. Akit ez a tatárképű, orosz szakácsnő kedvelt, annak—mondhatom — jól ment a sora. Napokon át dúskálódhatott az egyébként is vendégszerető ház asztalánál az ízletesnél ízletesebb és az előttünk ismeretlen, főképpen orosz ételekben.
Makacsul tartja magát a köztudatban mind a mai napig Szent Imre herceg haláláról a vadászbaleset legendája, mely szerint a magyar trón várományosát egy vadkan sebezte halálra. Akár hihető is lenne a halál e módja, hiszen szerencsétlen kimenetelű vadászat még egy királyfival is megeshet. Gyanakodásra azonban mégiscsak bőven van okunk.
Az arisztokrácia társasági életében meghatározó volt a rokonság, a több évszázados egymás közötti házasodás. A kapcsolatok létrejöttében és ápolásában szerepet játszott az iskola.
A krueng-szeumpói biwak (sátor-tábor) közvetlen közelében, a Gajó-út két oldalán kínaiak zöldséges kertet mívelnek és takarmányt termelnek. A zöldséges kert az út egyik felén alacsony domb oldalát foglalja el, túl rajta lalangfű és őserdő következik, az út másik felén terem a takarmány; itt patak határolja a drótkerítéssel körülvett szérűskertet. A zöldséges kertet részben tüskés drót, részben élő sövény és bambuszkerítés védi.
Az első vízilovat 1909-ben Goz-Abu-Gumánál, Khartoumtól, Szudán fővárosától dél felé 309 kilométerre láttam meg a fehér Níluson. Különös hatással volt rám óriási disznót folyóvízben megpillantani! Jobban dél felé mind több vízilóval találkoztunk.
Az éjjelt egy kis pataknál töltöttük, amely rövid folyás után a hegy lábánál, egy hosszanti szakadékban elvész. Teleki gróf menet közben egy orrszarvút ejtett el és így az elefánthúst-megvetőkről is bőven gondoskodott; délután azonban alkalmunk nyílt, hogy többi embereink fazekait is megtöltsük.
Élt a tölgyesben egy fiatal őzbak. Kevés őzfarsangot élt meg ugyan, de egyikben sem vett részt igazán, valahogy nem érezte úgy, hogy azt kéne tennie, amit társainak.
A csupasz fák alját hó borítja, de azért fekete az erdő. A nagy komor faóriások, a havas földből kiemelkedve, jobban sötétlenek, mint ha csak a késő őszi nedves avar terülne alattok. Különben sem az a szűzfehérség csillog a földön, ami a friss havat olyan széppé teszi. A szél lehordta már rá a gally hulló moszatját, kérgét; tele a hó felülete apró törmelékkel.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás