A Tahi-erdőben, nem messze volt vadászkunyhóm alatt, fordul ki a magasabb hegyek meredek oldalai közül a keletnek lejtő dombok közé az a sziklás szakadék, amelyet a helybeliek Szilosnak mondnak. Ez a csaknem áthatolhatatlan sűrűségű bozóttal borított, árnyékos, mély árok volt annak idején a „szilosi remete", egy magában járó vadkan kedvelt búvóhelye.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
A nyúl e sorok írójának vadászéletében mint tömegcikk nem szerepel. A legtöbb erdélyi Nimród a tapsifülest egyéniségnek tekinti, melyhez néha nevezetes vadászati események emléke fűződik. Azért a szíves olvasót, aki ily viszonylatban csak sablonos tömegmészárlásokra gondol, arra kérem, hogy az itt leírtak elolvasásához szükséges türelmet és érdeklődést előlegezze.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
Olyan fáradt a Nap, úgy szeretne már lenyugodni szegény! Beteg. Szédelegve áll sárgás leheletének párájában. Didereg. Bágyadt arcát a láz színesíti. Öreg, erőtlen téli Nap. Próbál, próbál: de a napsütésre nem nyílik más, csak jégvirág.
A karámi erdőgondnokságnak 10 000 holdas vadászterületén, a vidrás-völgyi erdőslakban, 1912. május hó 7-én egy jó órával virradat előtt kiugrom az ágyból és elhallgattatom a kellemetlenül lármázó ébresztő órát. Majd kinyitom az ablakot s kinézek az éjszakába, vagyis inkább kihallgatok, mert olyan sötét van, hogy nem látni semmit.
A trófea és a szerzésével járó élmény kiegészítik egymást. Mindkettő alkotórésze a vadászemlékek, de annak képzésében legtöbbször nem egyforma arányban vesz részt az agancs és az élmény. Világverő trófeákhoz esetleg csak egy jelentéktelen esemény fűződik, míg lehet valamely jelentéktelen trófeának mindent felülmúló és felejthetetlen emléke.
Egy szép napon levelet hozott a posta Felvidékről. Egyik kedves komám írta, akinek hatalmas kiterjedésű erdőbirtokai vannak arrafelé. Özbakra invitált. (Az első rész folytatása)
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás