maroti2Mesebeli helyszín, hibátlan rendezés, remek munkák, csodálatos időjárás, hogy csak a vázát írjam le annak a sajátos, eleddig ismeretlen vadászati alkalmassági vizsgának, ahol 4 utánkeresésre alkalmas kutyafajta 8 egyede indult az előzőnapi vadászatok után maradt sebzések kidolgozására.

Mindenekelőtt azonban érdemes visszagondolni a kezdetekre, hogyan is kelt életre a gondolat, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény megszülethessen.

A Bakonyerdő Zrt. devecser-sárosfői vadászházában, egy baráti beszélgetés kapcsán éppen arról emlékeztek a barátok, munkatársak, hogy e hely volt egykoron a magyarországi vérebezés bölcsője, itt mutatkozott be Fuchs Antal az Eszterházy-birodalom fővadásza Didó nevű kutyájával, páratlan utánkeresést bemutatva a nemzetközi bírák és az érdeklődő nagyközönség előtt. Szó szót követett, és már körvonalazódott az elhatározás Peer László erdészetigazgató fejében, mikor Szabó Csaba kerületvezető vadász megkérdezte, mi lenne, ha nem csak vérebek, hanem a még utánkeresésre használt más fajták is részt vehetnének az elképzelt megmérettetésben? A gondolat Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető irodájában érlelődött meg igazán, aki maga is aktív utánkereső idősödő tacskókopójával. A következő lépcsőben már kibővült a tanácskozás Maróti Bélával, a Veszprém megyei vadászkamara kynológiai bizottsága elnökével, aki nem mellesleg a Magyar Véreb Egylet teljesítménybírója is sok-sok éve. Rövidesen csatlakozott a rendezőgárdához a VERGA Zrt. Így együtt szakmailag és infrastrukturálisan is egy erős mag vetítette előre a sikert.

Segítettek a tájegységi fővadászok is Németh Attila vezetésével, aki körlevélben kérte a környező vadászati egységeket, hogy a tervezett vizsga előtti napra helyezzék a terelővadászataikat, és emeljék az egyéni nagyvadvadászataik intenzitását. A bírókéréssel akadtak gondok, mert a MEOESZ egy régebbi intézkedésének alapján, MEOESZ bíró csak a szövetségen belüli rendezvényeken bírálhat... Mivel ezt egykor bevitték az FCI-be is, adminisztratív problémát okozott, pedig már a korábbi intézkedés rég okafogyottá vált, csak eddig nem érdekelt senkit a törlése. A Vérebegylet adott segítséget a bírókérésben, a többi bírót pedig vadászkamarai minőségükben szerepeltette a vezetőbíró Maróti Béla.

A ceremónia Fuchs Antalra emlékezéssel kezdődött, majd a vizsgára nevezettek bemutatása következett, 2 hannoveri, 2 bajor véreb, 2 tacskókopó és 2 szálkás tacskó, ill. vezetőik személyében. A bírók bemutatása után az előző esti bírói értekezleten sorrendbe állított munkák kisorsolása következett. A nevezettek mindegyikét egy kupica pálinkával kínálták meg, és ha azt felhajtották, tudták csak megnézni a rajtszámukat, ami a kupica aljára volt írva. Így a szerencse döntötte el, melyik kutya melyik munkát kaphatta meg. A kürtösök fület simogató szignáljai alatt indultak a csoportok szépszámú koronával a vén Bakony őszbe burkolózott, mesebelien gyönyörű részei felé.

A szervezők minden munkára külön terepjárót adtak a bírók és a versenyző páros részére. A vadászházban már csak az iroda, a főrendező és a vezetőbíró maradt, akik telefonon élő kapcsolatot tartottak a munkák helyszíneivel. A nehéz sebzések hamar terítékre kerültek, ezeknek a kutyáknak igyekeztek a központban másik lehetőséget adni. Volt olyan kutya, amelyik sok kilométeres vezetékmunka után sem tudott a sebzett közelébe kerülni, ide, az elfáradt kutya helyére küldték az egyik rövid munkás kutyát. A nap derekára már két vadat is sikerült behozni. Késő estére a nyolcadik munkáról is beérkeztek, de erre a kacifántos munkára már másik kutyát kértek a bírók, mivel nem látták biztosítottnak a sebzett vad fellelését.

A késő esti bírói értekezleten minden bírói páros részletesen beszámolt a bírált munkájukról, és egyetlen kivétellel ki is alakult a végeredmény a helyezésekkel. Csupán egyetlen félbehagyott munkára indultak ki korán reggel, de a 14 órai díjkiosztóra ők is visszaérkeztek. Legvégül az előző napi 8 munkából mindegyik vad terítékre került, ami eddig egyetlen versenyszerű fővizsgán sem volt tapasztalható.

Abban a nagy kérdésben, hogy melyik fajta a legalkalmasabb a sebzett nagyvad utánkeresésére, biztosat mondani nem lehet, de kétségtelen, hogy a jól tanított tacskókopók és tacskók is hosszú kilométereken át nagy biztonsággal tiszta munkát képesek produkálni a tizenórás csapákon is.



Eredmények

I. Buckalaki Prof Hunter Herta BHV., 1400 m vm., 4000 m hajsza, vezette: Nagy Károly. Bírói: Ozvári Zoltán és Szabó Ádám

II. Rábaparti Nyomkereső Arany BHV., 500 m vm., 4800 m hajsza, vezette: Perjési Balázs. Bírói: Stitás Attila és Tilinger Miklós

III. Göröci Ugrasztó Hamvas SzSzT., 1400 m vm., 0 m hajsza, vezette: Üveges György. Bírói: Gyergyói József és Záborszky Zoltán

IV. Stikli TK., 640 m vm., 80 m hajsza, vezette: Szloboda István. Bírói: Radó Zoltán és dr. Sándor Gyula

V. Dan Pod Karikásom HV., 650 m vm., 0 m hajsza, vezette: Mihók István. Bírói: Vereczkei Bálint és Újhelyi Tamás

VI. Idesüss Kvázi Lujzi SzSzT., 320 m vm., 0 m hajsza, vezette: Protár András. Bírói: Babály Csaba és Kovács Gábor

VII. Aranyálom Bessie TK., 2200 vm., 3600 m hajsza (feladták), vezette: Takács Péter. Bírói: Bubán István és Soós Árpád

VIII. Zemplénerdei Vezér HV., gyenge sebzés, nem fogható, vezette: Baráth Zoltán Zsolt. Bírói: Trosits György és Istenes József.

A díjkiosztón értékes díjakat adtak át. A három első díj, három vadászat: egy gímbika elejtése a Bakonyerdő Zrt., egy muflonkos vadászata a Verga Zrt., egy őzbak vadászata a vadászkamara felajánlásában. Egy tucat hasznos felszerelési cikket a Magyar Véreb Egylet adományaként adtak át a versenyzőknek, a bírók valódi bakonyi emlékcsomaggal térhettek haza.

A zárszót a kürtök hangja búcsúztatta: jövőre ugyanekkor ugyanitt!

Forrás: Hunormagazin
0
0
0
s2smodern
powered by social2s