„Délután hívott egy barátom, hogy társaságuknál kora hajnalban vaddisznót sebeztek, a rálövés helyén fog és állkapocs darabokat találtak. Követték a vért egy tacsival, valószínűleg utol is érték a sebzettet, de a kis tacsi nem volt hajszás kedvében.


Megbeszéltük, hogy az idő szűke miatt csak reggel tudok menni. Egész éjszaka esett az eső, reggel az esélytelenek teljes nyugalmával mentünk a helyszínre, nem sok reményt láttam, hogy a szétáztatott 28 órás nyomot sikerül kibogozni és utolérjük a sebzettet.

Míg a felszereléssel bajlódtam kutyáim már a nyomot vizsgálgatták. Ancsára került a hosszú vezeték,Stikli rövid pórázon követett. Meglepő volt, hogy Ancsa egyből ráállt a nyomra, elmaradt a szokásos kis kontroll kör, és határozottan megindult. Kontroll hiányában, teljesen a kutyámra hagyatkoztam. Hosszú, lendületes vezeték munkával beértük sebzett süldőt egy nádas mélyén,sebágyból kelt előttünk. Rövid hajszán a második állításnál sikerült megadni a kegyelem lövést.

Tisztelet a vadnak, ki fájdalmas sebével is hősiesen harcolt a kutyákkal! Köszönjük a bizalmat!”

Forrás: Utánkeresők Baráti Köre/ Szloboda István