Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét.

Reggel jött a hívás … Apc … ez a három betű számunkra egy nagyon jó muflonos területet varázsol elénk. Tavaly három gyönyörű kost sikerült megtalálnunk, nem mindennapi körülmények között…

Tegnap már esett szó a hihetetlennek tűnő, sokszor bulvár jellegű újságcikkekről, azonban a soron következő eset valóban megtörtént Magyarországon, mégpedig november 20-án, a Szalajka-völgyben.

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek.

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, érdemes tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból.

A Bassotto di Corleone Vadásztacskó kennel kutyái október huszonkilencedikén részt vettek a MEOESZ Ebtenyésztők Sárvár Környéki Egyesülete által meghirdetett Hubertusz Kupán, Káld-Hidegkúton.

Ezúttal Akasztó volt a központja a Német Vizsla Klub Magyarország éves nagy rendezvényének október 22-23 között. A kétnapos rendezvényre rekord nevezés érkezett.

A Magyar Jagd Terrier Klub október 15-én, Mátrafüreden rendezte meg az idei II. vaddisznós CACT munkavizsgáját, ahol igen népes mezőny gyűlt össze. Meglepő, egyben örömteli, hogy több kutya – összesen 15 – maximális pontszámot ért el.