nyúlvadászat rókavadászatVéget ért a nyúlvadászat. Ezúttal november elejétől december végéig tartott vidékünkön a nyúlvadászati idény, ami azt jelenti, hogy Nimród kései utódai az egymást követő kilenc vasárnap folyamán próbálhattak szerencsét. Az időjárás igazából egyszer sem kedvezett nekik. A ködös, esős időben ugyanis nehezen mozdul a vad, a nyomra is nehéz rálelni. Mind embernek, mind négylábú segítőjének, a vadászkutyának.
Egészében véve azonban a beregvidéki vadászoknak nem lehet okuk a panaszra. Az előzetes összesítések szerint mintegy ezerkétszáz fácán, s közel kilencszáz nyúl került puskavégre. Ez pedig egy átlagosnak mondható év eredménye. Ami pedig a vadászathoz való kedvező időjárást jelenti, január első napjaiban már a következő vadászat vette kezdetét: egy hónapon át a rókák, a Vuk nemzetség tagjai kerülnek célkeresztbe.
Popovics Sándorral, a jánosi alapfokú vadásztársaság vezetőjével, a beregszászi járási mezőgazdasági osztály vezetőjével az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatairól beszélgettünk.
- A környezetünkben tapasztalható nagyfokú természetkárosodási, környezetrombolási folyamatok láttán már az is üdítően hat, ha azt halljuk, az apróvad állomány számát tekintve változatlan a helyzet…
- Felelősen gondolkodó állampolgárként látnunk kell, hogy ennek ellenére a mostani helyzet egyáltalán nem mondható ideálisnak. A falun élők nehéz helyzetére utal, hogy a szántóföldek jelentős része parlagon hever. A nagy, korábban betagosított kolhoztáblákat szétosztották, az egymás mellett húzódó nadrágszíjparcellákon most mindenféle növényeket termesztenek, rengeteg az ősszel otthagyott szármaradvány, a gazdátlan földeket embermagasságú gaz lepte el.
Mindez kiváló rejtekhely az apróvad számára. Neki az is kedvez, hogy a korábbi évtizedekhez képest csupán a műtrágyák és a vegyszerek töredékét használjuk. A természet ismét birtokába veszi azt, ami az övé. Korábban a Szernye-mocsárból szinte teljesen eltűntek a fácánok, most az elhanyagolt földeknek köszönhetően mind nagyobb területet népesít be itt ez az értékes apróvad.
A mögöttünk hagyott 2007-es esztendőben sohasem tapasztalt enyhe tél a száraz nyár is kedvezett az apróvad szaporodásának. S most betegség sem ütötte fel a fejét. Aki rendszeresen járja a határt, az népes fogolycsapatokkal találkozhat. Amúgy pedig hadd mondjam el, hogy Kárpátalja a huszonöt ukrajnai megye közül az egyetlen, ahol a fácánvadászatok alkalmával csak a kakasokat lövik. Más vidékeken a puskás emberek nem tanúsítanak ekkora önmérsékletet.
- A kívülálló is látja, hogy a modernizáció ezt az ősi foglalkozást sem kerüli el. Többlövetű ismétlő vadászfegyver, terepszínű ruha már szinte átlagos felszerelésnek mondható.
- Persze ezek fontos kellékek, ám vannak ennél lényegesebb dolgok is. Például a mögöttünk hagyott nyúlvadászati idény ismét bebizonyította: képzett vadászkutyák nélkül nincs sikeres nyúlvadászat. A ködös, esős időben ugyanis többnyire a kutya fedezi fel, s jelzi a gazdájának a megtalált vadat, ő ered, ha úgy esik, a megsebzett tapsifüles nyomába, keresi meg a nagy laznában az elejtett fácánt.
Örömmel közölhetem, hogy a Kárpátalján törzskönyvezett 150-160 vadászkutya egyharmada a beregszászi járásban található. Jelentős részük sikeres munkavizsgát tett, tehát bebizonyította, hogy megfelel a vadászkutyákkal szemben felállított szigorú feltételeknek. Az utóbbi időben nőtt azoknak a kotorék ebeknek a száma is, amelyek a rókák búvóhelyének felszámolásában tudnak hatékony segítséget nyújtani. A képzett vadászebek tekintetében azonban még mindig rosszul állunk. Gondoljunk bele, a szomszédos Szlovákiában minden harmadik vadászra jut egy képzett vadászkutya, nálunk legfeljebb minden ötödikre.
- Az imént a rókákról volt szó. Évek óta arról hallunk, hogy ezeknek a dúvadaknak a száma vidékünkön a szükségesnek a többszörösére rúg.
- A vadszámlálások alkalmával mindig az derül ki, hogy a rókák száma egy-egy vidéken jóval meghaladja a terület vadeltartó képességét. A sikeres rókavadászat tehát nem csupán nagyszerű élményt jelent az abban résztvevők számára, minden elejtett rókával hasznos apróvadjaink életesélyeit javítjuk, szaporodását segítjük elő.
A hajtóvadászatok megszervezése viszont nem könnyű, hisz ahhoz legalább 25-30 fő – vadász és hajtó – szükséges. Éppen ezért az a legcélszerűbb, ha két szomszédos vadászkollektíva összefog, s együtt fognak fel egy jókora területet. Egyéként ez mostanság így is történik.
- Mindig azt halljuk, hogy vadjaink számára óriási veszélyt jelentenek a kóbor kutyák, melyek száma nőttön nő.
- A kívülálló el se hinné, hogy a gazdátlan kóbor ebek csapatba verődve milyen hatékonyan tudják felkutatni, becserkészni és elejteni apróvadjainkat. A kóbor ebek problémájának európai szintű megoldásához viszont nálunk teljesen hiányoznak a feltételek. Nincsenek kutyamenhelyek, ahol az állatok kötelező védőoltását elvégeznék, s megpróbálnának ezeknek a jobb sorsra érdemes házőrzőknek új gazdát találni.
- Őzek, vaddisznók.
- A patások szintén szép számban vannak jelen vadászterületeinken, és idén nem is háborgatjuk őket, mivel a természetvédelmi felügyelőség nem idejében továbbította a központba a vadszámlálás eredményét, s így sem őz, sem vaddisznó kilövésére nem kaptunk engedélyt. Mekkora szerencse ez a vadak számára, mondhatnánk. Ám nem egészen így van, mivel például a vaddisznó egyes vidékeken annyira elszaporodott, hogy gyérítésük megfelelő felügyelet mellett és megfelelő számban igenis indokolt. A Szernye-mocsárban gazdálkodó, gáti székhelyű mezőgazdasági vállalatnak például a 350 hektáros kukoricatáblájában okoztak jelentős károkat a vaddisznók.

Forrás: Kárpátinfó
0
0
0
s2smodern
powered by social2s