Várhatóan február 29.-én megjelenik a Magasles 102., 2012. márciusi lapszáma. Olvasóink a magazin tartalmából kaphatnak egy kis ízelítőt. Magasles 102., 2012. március
Vadászmozaik
Új vadászható fajok?
Márciusban vadászható
Dr. Vadász
Márok Tamás: Ésszerűsödhet a fegyvertartás
Tavasszal kerül az Országgyűlés elé az a javaslatcsomag, amelynek elfogadásával egyszerűsödhetnek a fegyvertartás szabályai. Ha elfogadják a tervezetet, számos olyan változás megvalósul, amelyet a vadászok régóta szorgalmaztak. Ezeket vesszük sorra.
Lőpor
Halmágyi Takács István: Francia elegancia – Verney-Carron vadászfegyverek
Franciaország valahogy kiesik a legtöbb európai vadász látóköréből. Pedig a hatalmas ország csodálatos vadászterületekkel, sajátos, a német--osztrák mintájútól eltérő, izgalmas vadászkultúrával és remek fegyvergyárakkal rendelkezik.
Maradványtest – Kovács László: Fő az óvatosság!
Amikor a fekete csuhás vén kant megpillantottam, nem lehetett tőlem húsz-huszonöt méternél messzebb. Igazi kolosszus volt, apró vaksi szemeivel bizalmatlanul nézett valamit a távolban. Engem nem vett észre, jó szelem volt, s szinte vágni lehetett a csöndet. Sárgásfehéren ívelő sarlói jól látszottak, ámbár nem voltak igazán rekordhosszúságúak. Azonban vastagságuk tökéletesen ellensúlyozta ezt a hiányosságot.
Halmágyi Takács István: Veszélyes nagyvadra: tolózáras ismétlő vagy dupla?
Amikor a technikai fejlődés során megszületett a tolózáras ismétlő fegyver, nemcsak a hadviselés változott meg gyökeresen (mint ezt a hajdani Osztrák--Magyar Monarchia megtapasztalni volt kénytelen), de a vadászat is. A tolózárasok gyorsabban terjedtek, mint a spanyolnátha. És bár azóta a haditechnika (minő öröm!) tovább fejlődött, a vadászatban ma is világszerte az ilyen rendszerű fegyverek a legelterjedtebbek. Az tehát már régen bebizonyosodott, hogy átlagos vadászati körülmények között a tolózárasok praktikusabbak, mint a duplagolyósok. De veszélyes nagyvadak vadászata kapcsán még ma is gyakran felmerül a kérdés: tolózáras ismétlő vagy duplapuska?
A hónap puskája – Kovács László: Elegáns konstrukció: Sako Safari
A kezdetek kezdetén – vagyis a hátultöltő vadászpuskák ős-, pardon: hőskorában, a 19. század derekán – a trópusi „mindenes golyósok” főként szimpla- és duplacsövű Expressek voltak, ma már irdatlan nagynak ható öbnagyságúak. Leggyakoribbnak közöttük tán a 8-as kaliber számított. Persze sörétes számozás szerint értve, azaz: 21,2 mm-es űrméretű! Ilyen relatív „könnyű” fegyvert – már a korábbi 2-es és 4-es űrméretűekhez képest -- gróf Teleki Sámuel és Ludwig von Höhnel alkalmazott 1887--1888-ban tett kelet-afrikai felfedező útjukon. A Holland & Holland firmától szereztek be kettő darab 8-as Expresst, amelyekből a 81,4 gramm kemény ólomlövedékeket 10 drachma ??? feketelőpor által fejlesztett gáz repítette a cél felé. De az már a jövő felé mutatott, hogy még kisebb kaliberű; .577-es és .500-as duplákkal szintén felszerelték magukat.
A hónap tölténye – Kovács László: Csúcskaliber
A .30-378 Weatherby Magnum (7,62×74BR), mi tagadás, cseppet sem tartozik az igazán gyakori lőszerek közé, általában véve igen kevesek előtt ismert, s – kétségtelen előnyei dacára -- még annál is kevesebbek használják. Jómagam idáig mindössze kettő (!) ilyen töltényt „füstöltem el”, viszont a másodikkal sikerült terítékre hoznom életem első zergebakját! (Annak históriája a Magasles 2011. novemberi számában jelent meg.) Tehát nagyon szép élményem kötődik pont ehhez a munícióhoz.
Halmágyi Takács István: Vadászat pisztollyal, revolverrel
Ha vadászatról esik szó, mindenki puskával (esetleg íjjal) való vadászatra gondol. Pedig vadászni más eszközökkel is lehet. Például pisztollyal.
Rosta László: Töltények és selejtbikák
Gyakorló vadászok körében mindennapos beszéd -- sőt gyakran vitatéma a különböző golyós lőszerek ugyanazon fegyver esetében való cserélgetése, az ebből adódó hibák, vadelvesztések veszélye.
Erdőn, mezőn
Wallendums Péter: Az ismeretlen „vízivad”
A március vadászati szempontból – miután a szalonka-mintavétel nem mindenkinek adatik meg – uborkaszezonnak tekinthető. Van azonban egy rendkívül különleges és izgalmas, bár csak kevesek által gyakorolt lehetőségünk a „fegyverszünet” elkerülésére. A pézsmapocokles, -cserkelés vagy -ugrasztás nagyon érdekes tud lenni. Ennek a betelepített fajnak a példányai egész évben lőhetők, de kiváltképp a téli--kora tavaszi időszakban, decembertől kezdődően egészen márciusig lehet igen kellemes estéket eltölteni – kisgolyóssal vagy sörétessel a kezünkben – a csatornák mellett, valamint az álló-, illetőleg folyóvizek partján, pézsmára vadászva. Mivel életmódja a vízhez köti, akár vízivadnak is nevezhetnénk, a jogszabály azonban az „egyéb apróvadfajok” kategóriájába sorolja.
Csaholó
Balogh János: Német gladiátor – A jagdterrier
A fiatal kutya nyüszítve tűnt el a hosszú, hatvanméteres kazal jobb sarkán levő lyukban. Körbeálljuk a sarkokat, hogy illően fogadni tudjuk majd a szalma közül kiugró rókát. Eltelik tíz perc. Halljuk, ahogy dolgozik bent a kutya, halljuk a tompán kiszűrődő rövid ugatásokat, ahogy próbálja átpréselni magát a szűk fordulókban. Újabb tíz perc elteltével úgy döntünk, hogy beengedjük az öreget, a rutinos Bobit. Pillanatok alatt eltűnik a hatalmas kazalban, és nagyon hamar meghalljuk győzelemittas ugatását. Nem telik el öt perc, és a kétoldalról megszorított róka majdnem a kazal tetején bújik ki valamelyik nagyon szűk vészkijáraton, de nincs ideje már leugrani, kétoldalról is kapja az áldást.
Márok Tamás: Nem játékkutya. Vadászkutya!
Normális vadász nem „csak úgy vesz” magának kutyát. Választja! Ugyanúgy, mint a feleséget!
Hagyományőrző
Akikre büszkék lehetünk – Kovács Zsolt: Széchenyi Zsigmond
Széchenyi Zsigmond nevét minden vadász ismeri. Az összes vadászíró közül messze az ő könyvei jelentek meg a legnagyobb példányszámban és a legtöbb kiadásban. Briliáns író volt, egyéni, utánozhatatlan stílussal. Sok mai, magát vadászírónak tituláló klaviatúrakoptató igyekszik a stílusát utánozni -- persze sikertelenül.
