Természetfotósok képeivel várják az érdeklődőket a vadászati kiállításukban rendezett tárlaton.
Berényi Csaba, Fekete Orsolya és Mráz Edina fotói gyönyörű tájakra kalauzolják a látogatókat. A tárlat 2013. június 2-ig tekinthető meg.

Az alkotók üzenete: "A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön"

Kiállításukkal szeretnék felhívni a felnőtt, és a felnövekvő nemzedék figyelmét a természet értékeire, megbecsülésére, mert az emberek sokszor környezetvédelmi analfabétizmus miatt rombolják a környezetet. És ha ez valamennyire is így van, akkor fontos feladat a gyermekek „zöld-érzékének" fejlesztése, mind érzelmi, mind ismereti alapon. A gyerekeknek nagyobb szükségük van példaképekre, mint bírálatra. Ők ezzel a pár kiragadott képpel szeretnének például szolgálni, hogy egy apró lépéssel segíthessék társadalmunkat a természet szeretete, megbecsülése felé.

Koncepció
Rohanó világban élünk.
Szörnyű közhely, ám mit tegyünk, ha egyszer mégis igaz?

A természetfotózás ma virágkorát éli. Ez végeredményben szerencsés fordulat, hiszen az objektív látómezején át egyre többen térnek vissza a természetbe - a fotós és a néző egyaránt. A fényképeken minden szépség megmutatható; a minket körülölelő mesés tájaktól kezdve az egészen apró csodákig, mint egy levélen élettel telve megcsillanó vízcsepp. Sikeres és tehetséges hazai fotósaink példamutatásának hála, ma itthon a legnépszerűbb természeti fotótémák közé tartozik a madárvilág megörökítése. E színpompás tollas lények életének figyelemmel kísérése kimeríthetetlen forrást kínál, és ma már egész könnyedén elérhető lehetőségek kínálkoznak, hogy lencsevégre kaphassunk egy-egy fejezetet a madarak sokszínű életéből.

Céljuk nem más, mint hogy hazánk nagyvadjainak életét a fényképezés eszközeivel kicsit közelebb hozzák a modern világhoz, felnőttekhez és gyermekekhez egyaránt, hogy ezek a fenséges állatok megőrizhessék méltó helyüket az életünkben.

Hogy mi a titok? Titok bizony nincsen. Bárki, akit egy kép kíváncsibbá tesz, aki ránézve megérzi a természet vonzását, átélheti ugyanezeket a kis csodákat. Nem kell hozzá más, mint, hogy a rohanásból pár percre kiszakadva, figyelmesen, és empátiával felvértezve szabaduljunk ki a természetbe, hogy megtanuljunk újra hallgatni, türelmesen várni, és örülni az életnek, amely akkor és ott körül vesz bennünket. A természetfotós munkásságát pedig, a hazai vadfotózás atyja - talán nem túlzás így neveznünk őt -, Nagygyörgy Sándor fotóművész gondolatait felidézve, a türelmen túlmutatva a felfedezés és az alkotás szenvedélye kell, hogy végigkísérje. Talán a mindennapi életünkben is szükség lenne mindebből egy kicsit többre?


Forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum