Az emberek telefonon tartják a kapcsolatot távollévő szeretteikkel. Az állatoknak nincsenek ilyen kifinomult technikai berendezéseik, ennek ellenére egy új kutatás kimutatta, hogy az elefántok akár egy kilométeres távolról is érintkezhetnek egymással mély, morajlásszerű hangot kiadva. Az elefántok látják egymást, illetve nagy távolságról megérzik a csordatagok szagát. A látást azonban akadályozhatják a tereptárgyak, például sziklák vagy fák, a szélirány változása pedig a szagérzékelést zavarja jelentősen. Az egyetlen biztos kapcsolattartás hangokkal valósítható meg.

Katherine Leighty, a floridai Disney Állatvilág viselkedésökológusa és munkatársai az elefántok hangadását tanulmányozták. Ez volt az első módszeres föltérképezése az elefántok által spontán hallatott morajoknak. Ezek a hangok jellemzően a 13–35 Hz közötti, ember által nem hallható infrahangok tartományába esnek.

A vizsgálat alanya a Disney Bay Lake nagy területű kifutójában élő öt, nem rokon, kifejlett nőstény elefánt volt. Mindegyik elefántra GPS helymeghatározót és hangfölvevőt rögzítettek. A tudósok fölfedezték, hogy amikor az elefántok morajló hangot észleltek, gyakran hasonlóképpen válaszoltak erre. Az állatok azonban hajlamosabbak voltak válaszolni azon elefántok hívóhangjaira, amelyekkel meghittebb viszonyban álltak. Ezek a „baráti” kötődések az elefántok válaszadási készségén kívül a közeledési viselkedést is befolyásolták. A jó viszonyban lévő elefántok gyakran közeledtek egymáshoz a „morajváltás” folyamán.

Iain Douglas Hamilton neves elefántszakértő és a Mentsük meg az elefántokat (Save the Elephants) jótékonysági szervezet alapítója úgy véli, hogy a tanulmány jelentős előrelépést jelent az elefántok kommunikációjának megértésében, és kiindulási alapot szolgáltat annak kiderítéséhez, miként működnek együtt az egyedek a csoportos döntések meghozatalában. Hamilton érdeklődését az is fölcsigázta, amikor megtudta, hogy minél távolabb található két egymáshoz kötődő elefánt egymástól, annál erősebbé válnak az általuk kibocsátott morajló hangok. A szakember szerint ez ahhoz hasonlít, mint amikor a vadon élő elefántok annál hosszasabban köszöntik egymást, minél tovább voltak külön egymástól.

A fölfedezés azt is segít megérteni, hogy az elefántok miért találnak szinte mindig vissza a csordához, még akkor is, ha viszonylag messzire kóboroltak.

Leighty és csoportja már tervezi az elefántok infrahangos kommunikációjának további tanulmányozását. Többek közt azt szeretnék kideríteni, mitől függ, hogy egy elefánt válaszol-e vagy sem egy barát morajló hívására.

Forrás: NGO