Afrika szavannái lélegzetelállító vándorlások színterei. Minden évben több mint egymillió legelő állat halad át a síkságon. Afrika három csúcsragadozója él a roppant méretű mozgó hústömegből.

A gepárd

Az oroszlán és a leopárd mellett az afrikai szavanna egy másik nagymacskának is otthona. Ő más technikát alkalmaz: a rendkívüli gyorsaságot. A gepárd a leggyorsabb szárazföldi állat: sebessége elérheti a 114 km/órát. Hosszú, karcsú lábai és megnyúlt, hajlékony gerince lehetővé teszi, hogy leterítse a szavanna leggyorsabb zsákmányállatát, a Thompson-gazellát.

A gepárd elsősorban Dél-Afrikától Algériáig fordul elő a füves pusztákon, bár Iránban is található egy kisebb populációja. Kora reggel és késő délután vadászik, így kihasználja a kedvező napfényt. A szeme alatti könnycsepp alakú fekete folt tompítja a vakító fényt.
Nagyjából negyvenöt méterig lopakodva közelít. A gyorsulás kulcsfontosságú. A gepárd két másodperc alatt képes nulláról hatvannégy kilométer per órás sebességre gyorsulni.

A nagy orrlyukak sok levegőt vesznek fel, az áramvonalas test pedig csökkenti a légellenállást. A gepárd hosszú farkával egyensúlyoz az éles kanyarokban is.

Mindennek ellenére a gepárd legtöbb zsákmányszerzési próbálkozása sikertelen. Az együttműködés növeli az esélyeket. A hímek gyakran szövetségre lépnek, és közösen vadásznak. Gyorsan kell enniük. Nem elég erősek ahhoz, hogy elhurcolják és elrejtsék a zsákmányt. Arra pedig nem képesek, hogy legyőzzék az oroszlánokat. Ám a gepárdok gyakran egy másik, kitartó és erős ragadozó miatt veszítik el nehezen megszerzett zsákmányukat. Erről írtunk a Miért fél a gepárd a hiénától? című cikkünkben.

Az oroszlán

Afrika legnagyobb ragadozója. Több mint egy méter magas, és majdnem kétszázhatvan kilót nyom. Hosszú lábainak és masszív gerincoszlopának köszönhetően gyors és erőteljes rohamokra képes. Ám a hatalmas test hamar elfárad.

A legtöbb magányos próbálkozás kudarcba fullad. Hatékonyabb, ha két nőstény oroszlán összehangolt rajtaütést hajt végre. Visszahúzható karmaikat az áldozatba mélyesztik, így az nem tud elmenekülni.

Az oroszlánok egész Afrikában előfordulnak, Dél-Afrikától egészen Szomáliáig, nyugat felé pedig Szenegálig. A legszívósabb állományok a barátságtalan sivatagban is megélnek, ahol a homok hőmérséklete elérheti a hetven fokot. Nem válogatósak. Az oroszlánok évente több mint száz embert ölnek meg.
Az emberek viszont több százezer oroszlánt öltek meg a múlt században. Mintegy 80-90 százalékkal csökkent az elmúlt 20 évben az afrikai oroszlán egyedszáma. Erről Az oroszlán elköszön? című írásunkban tudósítottunk.

A zimbabwei Hwange Nemzeti Park fiatal oroszlánjait már csak egyetlen – igazán létfontosságú – lépés választja el az önállósodástól: meg kell tanulniuk ölni. Ez viszont korántsem egyszerű feladat, mert az oroszlánok legfontosabb zsákmányát ezen a tájon a veszélyes szarvakkal megáldott bivalyok jelentik, amelyek nem arról híresek, hogy könnyen megadnák magukat támadóiknak.

A foltos hiéna

Hangjától borsódzik a hátunk. Erős állkapcsával pedig halált hoz minden áldozatára – még az oroszlánra is. Ez Afrika leggyakoribb nagyragadozója. A foltos hiéna előfordul Szenegáltól Szomáliáig, illetve egészen Dél-Afrikáig.

Leginkább dögevőnek tartják, de vadásznak is kiváló. Tulajdonképpen mindent megeszik, amit a környezetében elkap. Kafferbivalyt, gnút, madarakat, gyíkokat, még rovarokat is. Az emlősök között az ő állkapcsa a legerősebb. És ha egyszer lenyel valamit, a gyomrában az erősen savas emésztőnedv gondoskodik róla, hogy semmi ne vesszen kárba. A hiénák nagyjából egy nap alatt végeznek egy egész tetemmel.

Kitűnő szaglás, remek látás és hallás teszi lehetővé, hogy a hiénák több kilométerről kiszúrják áldozatukat. És ha a hajsza elkezdődött, a hiénák nem adják fel. Akár három kilométeren át képesek hatvan kilométer per órás sebességgel futni.

A tudósok csak most kezdték megismerni a hiénák legjobb fegyverét. Bonyolult agyukat.
A foltos hiéna homloklebenye igen jól fejlett. Emberben az agynak ez a része felelős a problémák megoldásáért és a szociális készségekért. Valószínűleg a hiénáknál is hasonló a szerepe. A foltos hiénák klánjai akár nyolcvan egyedből is állhatnak. A nőstények nagyobbak és agresszívebbek a hímeknél. A klánt az alfa-nőstény vezeti, szigorú hierarchia szerint. Ha valaki elfelejti, hol a helye, könnyen elveszítheti az egyik fülét vagy a farkát. Az alfa nőstények falkán belüli szerepéről szól a Hiénák: ellés a csiklón át! című cikkünk.

Ám társas szerveződésüket sokkal hasznosabb dologra fordítják: a vadászatra. Bár egyre többet tudunk meg a rejtélyes vadász titkairól, hangja továbbra is borzongatóan hat az éjszakában.

Ez a három vadász önmagában is tekintélyt parancsoló. Csoportosan viszont szinte megállíthatatlanok.

Forrás: NGO