Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól? A Nature című tudományos folyóirat felkérésére a világ vezető rovartanászai megpróbálták megjósolni, milyen következményekkel járna a sokszor súlyos betegségeket terjesztő vérszívó rovarok teljes kiirtása környezetünkre, az emberiségre, a Földünkre nézve.

A szúnyogok szezonális elszaporodása világszerte rengeteg problémát okoz. Sok faj nőstényének vérre van szüksége a peterakáshoz, így állatok, illetve az ember vérét szívva számos betegséget terjeszthetnek. Csak maláriával például évente hozzávetőlegesen 247 millióan fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed.
Mi történne, ha a szúnyogok eltűnnének? Képes lehet-e a Föld komolyabb következmények nélkül átvészelni kiirtásukat? Hány millió emberéletet mentene meg a hiányuk, s ez vajon mennyibe kerülne a természetes életközösségeknek, amelyeknek a szúnyogok szerves részét képezik? A kérdések megosztják a kutatókat.
Tény, hogy a mintegy 3500 jelenleg leírt szúnyogfaj képviselői szinte minden kontinensen, majdnem mindenféle élettérben megtalálhatóak. Több mint 100 millió éve léteznek, és sok fajjal párhuzamosan, együtt fejlődtek az evolúció során. Az ilyen fajok többnyire egymásra vannak utalva, ha "kiveszünk" egy szúnyogfajt az élőhelyéről, azzal megvonhatjuk egy ragadozó elsődleges zsákmányát, vagy eltüntethetjük egy növény beporzó partnerét. Ugyanakkor a tudósok úgy vélik, hogy egy faj kiesésével keletkező ökológiai veszteség sok esetben megelőzhető vagy orvosolható, amennyiben a felszabaduló ökológiai fülkét, úgynevezett niche-t (vagyis mindazon kémiai-, fizikai-, tér- és időbeli feltételeket, amelyek mellett az adott élőlények képesek tartósan fennmaradni) egy másik faj elfoglalja.

Szúnyogok nélkül megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala

A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el a hóolvadást követően. Bruce Harrison rovarszakértő (North Carolina Department of Environment and Natural Resources, Winston-Salem, Észak-Karolina) szerint a szúnyogok a tundrán fészkelő, vándorló madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek. Ha eltűnnének, a madarak száma több mint 50%-kal visszaeshetne. Cathy Curby biológus (US Fish and Wildlife Service, Fairbanks, Alaszka) azonban azzal cáfolta a jóslatot, hogy a vándorló madarak gyomormintái nem tartalmaznak számottevő mértékben szúnyogmaradványokat.
Erősen befolyásolhatják ugyanakkor a szúnyograjok a rénszarvasok vándorlási útvonalait. A rénszarvasok próbálják elkerülni a vérszívó rovarokat, amelyek ha lecsapnak, nagyjából 300 milliliter vért fogyasztanak naponta egy csorda minden egyes tagjából. Ha nem lennének szúnyograjok, módosulnának az útvonalak, s az a kutatók egyöntetű véleménye alapján hatalmas károkat okozna az érintett területek tápanyag-ellátottságában. (Ha nincs rénszarvas, nincsenek ragadozók, az elhullott állatok maradványai nem táplálják tovább a talajt, s a következő évben gyérebbé válik a növényzet is, amely a környékre vonzhatna más növényevőket.)

Sok vízi állatnak elsődleges táplálékforrása a szúnyoglárva

A szúnyoglárvák nyaranta (illetve a trópusokon az esős évszakban) általában hemzsegnek a nyugodt felszínű édesvizekben. Lebontó szervezetekként korhadó leveleket, szerves törmeléket és mikroszkópikus méretű élőlényeket fogyasztanak, s a növények számára felvehető tápanyaggá alakítják azokat. Kérdés, hogy képesek-e átvenni más lebontó szervezetek a szúnyoglárvák szerepét? A tudósok válasza: igen. Rengeteg lebontó szervezet létezik a vizekben, s ezek közül nem a szúnyoglárvák a legfontosabbak. John Addicott (University of Calgary, Alberta, Canada) 1974-es tanulmányában azonban arra világít rá, hogy a lebontó életformát folytató fajok közötti egyensúly nagymértékben függ a szúnyoglárvák jelenlététől. Azok ugyanis kordában tartják az egyéb lebontó szervezeteket, melyek hiányukban dominánssá erősödnének, és több fajt kiszorítanának.

Richard Merritt (Michigan State University, East Lansing, Michigan) entomológus elmondása szerint a szúnyoghiányt halfajok százai is megsínylenék. A szúnyoglárvákkal táplálkozó halak úgynevezett táplálkozási viselkedése nagymértékben genetikailag kódolt, így ezek az élőlények még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képesek étrendjükön változtatni. Kipusztulásuk pedig hatással lehet a táplálékláncra. Hasonló a helyzet más élőlények esetében is: sok rovar-, pók-, szalamandra-, gyík- és békafaj vesztené el szintén az elsődleges táplálékát szúnyogok hiányában.
A madarak esetében kicsit talán jobb a helyzet. Egy francia tanulmányban fecskék szaporodását követték nyomon egy olyan park területén, amelyet korábban szúnyogirtóval kezeltek. A kutatók megállapították, hogy a madarak ezen a helyen átlagosan két fiókát költöttek ki a kontroll, kezeletlen területeken talált háromhoz képest. Noha a különbség szembetűnő, a szakemberek úgy vélik, a madarak könnyen találhatnak maguknak a szúnyogok helyett más, élőhelyükön nagy számban előforduló rovart.

A növények szemszögéből

Dina Fonseca (Rutgers University, New Brunswick, New Jersey) evolúcióökológus a szúnyogok ökológiai hatásaival kapcsolatban a törpeszúnyogokat említi példaként. A felnőtt egyedek általában nektárral táplálkoznak, s ezalatt rengeteg hasznos trópusi növényt beporoznak, például a kakaócserjét. Ha kiirtanák őket, a haszonnövényeken keresztül még a kereskedelem is megérezné a szúnyogok hiányát. Janet McAllister (Centers for Disease Control and Prevention, Fort Collins, Colorado) rovarszakértő véleménye szerint ugyanakkor más fajok könnyedén átvehetnék a szúnyogok beporzó szerepét.
Megfékezhető-e a betegségek terjesztése?

Daniel Strickman (US Department of Agriculture, Beltsville, Maryland) elmondása alapján a betegségeket terjesztő, vérszívó szúnyogok kiirtásának egyetlen komoly, ökológiai következménye az lenne, hogy rengeteg emberéletet lehetne megmenteni. Afrikában például az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) becslése szerint a Szaharától délre eső területeken átlagosan a GDP 1,3%-át fordítják a malária elleni küzdelemre.

Forrás: Origó