Az elmúlt években több téli álmot alvó állatnál lerövidült a hibernálási időszak. A kutatók a jelenséget a melegebb telekkel és tavaszokkal magyarázzák, és arra figyelmeztetnek, hogy ez komoly veszélyt jelenthet az érintett fajokra. Az amerikai Colorado államban lévő Rocky Mountain Biológiai Labor munkatársai az 1970-es évek óta vizsgálják a mormoták viselkedését. Három évtizeddel ezelőtt még ritkán fordult elő, hogy a mormoták május harmadik hete előtt felébredtek volna téli álmukból. Az utóbbi években viszont a kutatók megfigyelték, hogy a téli álmot alvó állatok, akár egy hónappal a szokásos idő előtt, vagyis már április elején előbújnak a rejtekhelyükről.

A Rocky-hegység mókusféléitől kezdve a spanyolországi barnamedvékig egyre több helyen megfigyelt jelenség fokozott veszélyt jelent ezekre az állatokra, ugyanis így könnyebben válnak az éhség és a ragadozók áldozatává, ami akár a faj fennmaradását is veszélyeztetheti.


A felmelegedés az oka?

A kutatók úgy vélik, alapos okuk van feltételezni, hogy a növekvő tavaszi középhőmérséklet miatt rövidült le a hibernálási idő. „A mormoták esetében szinte egyértelműnek nevezhető az összefüggés a felmelegedés és a hibernálási idő lerövidülése között” – nyilatkozta a National Geographic Newsnak David Inouye, a Maryland Egyetem munkatársa, a kutatás egyik részvevője. A térségben ugyanis 1976 óta, – amikor a mormotákkal kapcsolatos vizsgálatok elkezdődtek –, 1,4 Celsius fokkal nőtt az áprilisi középhőmérséklet.

A hibernálási idő alatt az állatok a felhalmozott zsírtartalékukból „élnek”, hiszen a természetben ekkor nehezen találnának elegendő táplálékot. Ilyenkor lelassul a légzésük és az anyagcseréjük, testhőmérsékletük pedig megközelíti környezet (akár fagypont körüli) hőmérsékletét. Amíg kint hideg van, a hibernáló állatok testhőmérséklete is alacsony marad, és kevés tartalék zsírt használnak el. Amint viszont a levegő hőmérséklete növekedni kezd, megemelkedik az állatok testhőmérséklete is, és felgyorsul az anyagcseréjük. Ennek hatására gyorsabb ütemben fogy a zsírkészletük, ezért egy idő után a szervezet jelt ad, hogy ideje felébredni, és élelem után nézni.

„Mivel az anyagcsere-folyamat a hőmérséklet növekedésével hamar felgyorsul, feltételezhető, hogy amennyiben a hibernálási idő alatt a hőmérséklet túl magas, az állatok zsírkészlete nem tartana ki több hónapig” – vélekedett Craig Frank, a New York-i Fordham Egyetem biológusa, aki jelenleg a klímaváltozás hatását vizsgálja a mókusféléknél.


A hibernálási időszak hetekkel való lerövidülése több szempontból is veszélyt jelent az érintett fajokra, például a sünökre, a mókusokra vagy a mormotára. Az egyik ilyen veszély az éhezés, hiszen kora tavasszal még nincs elegendő táplálék. A virágzás ugyanis a hóolvadás után indul meg, ez pedig jóval a mormoták - előrehozott - áprilisi ébredése után zajlik. A kutatók megfigyelték, hogy a mormoták kora tavasszal fakérget próbálnak enni. Ez a különös viselkedés a táplálékhiányra vezethető vissza.

Habár konkrét megfigyelések erre vonatkozólag még nincsenek, a kutatók feltételezik, hogy a korábban előbújó, legyengült állatok könnyebben válnak a ragadozók zsákmányává is. Ezt például a mormotáknál azzal magyarázzák, hogy mivel még hó borítja a felszínt, a mormoták járatrendszerének csak egy (vagy kevés) nyílása van, viszont táplálékért messzire kell menniük, így veszély esetén kevesebb eséllyel tudnak elmenekülni járataikba a ragadozók elől. Természetesen mindez területenként változik, hiszen az állatok nem reagálnak egyformán a melegedő környezetre.

Akár teljesen elmaradhat a téli hibernálás

A hibernálási idő lerövidülését az elmúlt években nem csak a mókusféléknél figyelték meg. Spanyolországban, a Barnamedve Alapítvány adatai szerint a Kantábriai-hegységben a medvék tavaly egyáltalán nem hibernáltak, mégis találtak elegendő táplálékot az életben maradáshoz. Az Egyesült Államok északkeleti területén a mókusféléknél szintén kimaradt a téli álom - az átlagosnál magasabb hőmérséklet miatt -, de ott az állatok többsége nem maradt életben a táplálékhiány miatt.


„Komoly aggodalomra adnak okot ezek a kutatási eredmények, hiszen azt mutatják, hogy az állatok jelentős mértékben megváltoztatják viselkedésüket már egy kismértékű hőmérsékletváltozás miatt is” – nyilatkozott Terry Root, a Stanford Egyetem Környezettudományi Központjának munkatársa.

A vizsgálatok kimutatták, hogy alig egy Celsius fokos hőmérsékletváltozás miatt már több héttel lerövidült a hibernálási idő, további felmelegedés esetén várhatóan ez még tovább rövidül. Hacsak az állatok nem alkalmazkodnak az új körülményekhez, a felmelegedés könnyen a kihalás szélére sodorhatja őket. Ugyanakkor a kutatók szerint nem csak a hibernáló állatok viselkedésére van hatással a felmelegedés. Egyes fajok vándorlása és utódnemzése is korábbra tevődött.

Fotók: Forrásy Csaba (1), Zsila Sándor (2,3)

Forrás: NGO