Az állatvilágban fontos egy egyednek mások tekintetét követni, hogy információt szerezzen a fajtársakról, illetve a potenciális ellenségekről. Ugyanakkor csak kevés állatfaj képes követni a másik tekintetét valamilyen akadályon át. Egy osztrák-magyar kutatópáros most arra jött rá, hogy a hollók, a varjak és az emberszabásúak mellett a farkasok is ebbe az elitcsoportba tartoznak.
Friederike Range és Virányi Zsófia, az ausztriai Ernstbrunni Farkaskutató Központ etológusai arról számolnak be a PLoS One című folyóiratban, hogy kilenc, ember által nevelt farkas közül hat már 14 hetes korában követte a távolba nyúló emberi tekintetet. 23 hetesen pedig mind teljesítették e feladatot. A kutyák ugyanakkor képtelenek erre.
Hat hónapos korukban már arra is képesek voltak, hogy egy alacsony falon át kövessék az ember, illetve a velük együtt tartott kutyák tekintetét - írja a Science magazin hírportálja (http://news.sciencemag.org). Utóbbiakat szóban utasították, hogy a fal másik oldalára nézzenek. Míg a távolba vesző tekintet követését emberszabásúak, varjak, hollók, majmok, kecskék és egy teknős esetében sikerült kimutatni, akadályon át csak az első három képes erre az eddigi ismeretek szerint - és a farkas, mint most megtudtuk.
A két különböző tekintetkövetés úgy tűnik, eltérő mentális képességeken alapszik - fejtette ki Range. Elképzelhető, hogy a másik távolba vesző tekintetének követése veleszületett, szinte reflexszerű tulajdonság, míg annak megértése, hogy a társ egy akadály mögé néz, csak a magas szinten együttműködő fajok sajátja. Ennek felderítésére további kutatásokra lesz szükség.
Forrás: ForestPress
