Kutatók szerint a cserjeszint vegetációjának kiirtása a világ tigris alfajainak újabb képviselőjét juttathatja a kihalás szélére.
A Virginia Tech és a Természetvédelmi Világalap (WWF) szakemberei szerint a szumátrai tigris – mely Indonéziában őshonos – lehet a negyedik tigrisfajta, mely eltűnik természetes élőhelyéről. Ennek részben az erdőirtásnak és a vaskos cserjeszint elvesztésének köszönhető – mondja Sunarto, a vizsgálat vezető kutatója. A tanulmány az első, melynek során szisztematikusan szemügyre vették mind az erdők, mind az ültetvényes területek alkalmazását tigrisélőhelyként.
Bár a nagymacskák az erdőket kedvelik az ültetvényekkel szemben, a vizsgálat kimutatta, hogy a legfontosabb tényező a vastag cserjeszint elérhetősége volt, mely, úgy tűnik, környezeti szempontból létfontosságú a tigrisélőhelyek számára, az élettér elhelyezkedésétől függetlenül.
„Lesből vadászóként a tigrisek nehézségekbe ütköznek a zsákmány elfogásában, ha nem áll rendelkezésre megfelelő takarást biztosító cserjeszint” – mondja Sunarto, aki doktoriját a Virginia Technél végezte, jelenleg a WWF Indonézia tigrisszakértője. „Ilyenfajta növénytakaró hiánya a tigriseket is védtelenné teszi az emberek zaklatásaival szemben, akik általában veszélyesnek tartják a nagymacskákat.”

Az erdei területeken a tigrisek emellett inkább azokat a helyeket kedvelik, ahol az emberi jelenlét aránya kicsi. Erre utal az erdők szívéhez közel eső területek, illetve az emberi aktivitástól – mint víztömegek vagy az ültetvényeket és városokat ölelő határvidék – messzebb elterülő régiók iránti preferenciájuk.
A tigrisek történelmi életterük mindössze 7 százalékát foglalják el. A becslések szerint a jelenlegi vadon élő tigrispopulációk kevesebb, mint 3200 egyedet számlálnak, közülük csak 400 a szumátrai tigrisek száma. Az alfajt a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN) kritikusan veszélyeztetettként sorolta be vörös listáján. „Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a populáció felvirágzásához, a tigrisek nagyarányú, folyamatos erdőterületek meglététől függenek” – mondja Marcella Kelly, a vizsgálat társszerzője.
Az indonéz kormány számos területet és nemzeti parkot hozott mát létre a veszélyeztetett fajok védelmében, azonban Szumátra – az Indonézia nyugati részén fekvő sziget - tigrisélőhelyeinek mintegy 70 százaléka a védett területeken kívül maradt. Az ilyen élőhelyek védelme – ami többek között a kormány és a földtulajdonosok támogatását is megköveteli – kritikus fontosságú a faj védelme szempontjából – hangsúlyozzák a szerzők.  

Egy frissen publikált indonéz elnöki határozat a szumátrai földhasználatról rámutat a kritikus területeket összekötő folyosók kiépítésének fontosságára, ahol a koncesszióval rendelkező tulajdonosok elkötelezettsége létfontosságú a sikeres megvalósításhoz. Sunarto szerint a jelenlegi törvényes védelem ellenére a tigrisek sok helyen nincsenek valami jó állapotban, különösen a védett területeken kívül. „Amíg az erdők átalakítása folytatódik, a nagymacskáknak aktív védelemre van szükségük, máskülönben nagyon gyorsan el fognak tűnni bolygónkról.”
A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az állatok védelmében fontos leállítani Indonézia fennmaradt természetes erdeinek ültetvényekké alakítását. A már meglévő ültetvények kezelését érintő módosítások – többek között nagyobb arányú cserjeszint és folyó menti erdei folyosók létrehozása – a tigrisek az erdőfoltok mozaikját használhatnák a töredezett élőhelyeken.
A vizsgálatról a PLoS One folyóirat számolt be.

Forrás: Híradó