Vadászat – semmit nem bíztak a véletlenre. Ceausescu előszeretettel vadászott.
Egy egész brigád segítette a keze alá a lelövendő vadakat. Amelyek aztán természetesen kiváló besorolást kaptak.

Medvék, vaddisznók, szarvasok, fácánok lelték halálukat a diktátor kedvtelése miatt. Félreértés ne essék, nem a vadászat izgalma, a természet hangja vonzotta Ceausescut, sokkal inkább a trófea. Cédula nélkül öldökölt az erdőkben. Egy alkalommal például Bukaresttől negyven kilométerre fekvő erdőben vadászgatott a Kárpátok géniusza néhány magas beosztású kommunista szellemóriás kíséretében. Stábja 4000 (azaz négyezer!) nevelt fácánt eresztett a puskájuk elé. A végeredmény: 380 fácánt ejtettek el. A medvéket különösképpen kedvelte, külön stáb figyelte meg a medvéket egész évben. Sőt, hogy az úr elégedett legyen, kilövés után szépen el is igazították az állattetemeket, hogy szépen mutassanak a fotókon. A vadász és a zsákmány egyaránt.

A fehér szarvas legendája életre kel

Néhány nappal a házaspár kivégzése előtt nem sokkal  Ceausescu még vadászott. Szarvasra. Volt az egyik erdőben egy fehér szarvas. A fejébe vette, hogy azt ki kell lőnie. Éveken át keresték hatalmas erőkkel a szerencsétlen fehér szarvast, hogy a diktátor puskájának csöve elé kergethessék. A monda úgy tartja, hogy a fehér szarvas mágikus erővel bír, ha valaki megöli, a királyi vad megátkozza gyilkosát és hamarosan meghal az is. Nos, Ceausescu végül kilőtte a fehér szarvast.

És láss csodát, hamarosan őt magát is kivégezték feleségével együtt.

Így ért véget az aranyélet.

Forrás: Barikád