Fekete István író (képünkön), az „erdész-vadász irodalom” jelese, akinek olvasottsága Jókaiéval vetekszik, 1957-ben jelentette meg a Tüskevár című regényét, amelyért József Attila-díjra érdemesítették. A regény olyannyira belopta magát a magyar olvasók szívébe, hogy a könyvet fölvették az iskolai kötelező olvasmányok sorába, és 1966-ban televíziós filmsorozat is készült belőle.
Most elkészült el a tüskevár „remake”-je, vagyisBalogh Györgyrendező és Gulyás Ákos operatőr újra forgatta a történet színes, szélesvásznú feldolgozását, amit október 4-tól kezdenek el vetíteni a mozikban.
A magyariskolaügy szégyene, hogy az ezredfordulóra a diákok már alig olvasnak. Egyrészt képtelenek megbirkózni a betűkkel, nagyon sokan nem értik az olvasott szavak jelentését, a történet összefüggéseit, vagyis funkcionális analfabéták, másrészt az oktatásügy mindent megtesz azért, hogy „ne terheljék túl szegény gyerekeket” versek „fölösleges” megtanulásával, és folyamatos olvastatással. Ennek eredménye, hogy műveltségük enyhén szólva is hiányos, helyesírásuk pocsék, ssokask szókincse néhány száz szóra zsugorodott. Magyarán: az állam inkább behódol az általános műveletlenség kialakult állapotának, semhogy tenne ez ellen!
Eme filippikát azért kellett előre bocsátanom, mert ez a magyarázata annak, hogy miért forgatták újra a Tüskevárt. Adva van egy világirodalmi rangú ifjúsági regény, és nem tudják, nem akarják elolvasni, akiknek íródott. Van egy belőle készült, ragyogó filmfeldolgozás, de az emberek „igénye” (?) már „túlhaladta” a fekete-fehér filmeket, tehát azokat meg azért nem nézik meg jó dolgukban, mert nem mutatnak jól a szobafalnyi házimozi-képernyőkön. Marad tehát az „igenis, kérem szépen, igazodunk a mai kor gyermekeihez, itt a színes szélesvásznú majdnem a kor legkorszerűbb technikájával elkészített olvasáspótlék”, itt, kérem szépen, másfél óra alatt le tetszik tudni a regényt, de még a nyári vakációt is, elvégre „El lehet ezt mesélni? Nem, ezt látni kell!”
Szóval a rendező szándéka, hogy ismét szükségletté váljon a Tüskevár, igen dicséretes!
Maga a történet roppant egyszerű: két nyolcadikos kamasz: Ladó Gyula Lajos, alias „Tutajos” és kebelbarátja, Pondorai Béla „Bütyök” egy felejthetetlen nyarat tölt el Tutajos nagybátyja, István bácsi meghívására a Kis-Balatonnál, aki egy helyi pákászember, Matula Gergely gondjaira bízza a srácokat, hogy keze alatt tanulják ki a berekben élő emberek iskoláját. A két fiú szó szerint a saját bőrén tanulja meg a halászat, vadászat, nádon–vízen– vadonban járás tudományát, fedezi fel a Tüskevárat, a madarak, halak, hüllők világát, tanul meg magáról gondoskodni, és a nyár végén megerősödve, megférfiasodva tér haza pesti környezetébe.
Már az írónak sem titkolt szándéka, hogy miként egy kései Rousseau, a vidéki élet tiszta, ám szigorú példájával, a „vissza a természetbe!” örömteli mindennapjaival bizonyítsa: van alternatívája a városi létnek. De ebben a mai, számítógéphez és mobiltelefonokhoz ragadt társadalomban különösen elkél a figyelmeztetés: szakadj el a virtuális világtól, szerezz valós élményeket! Közben ne felejtsük el: maga a film is virtuális, nem pótolja a természet élményét!
Balogh György heroikus kitartással hét éven át készítette a filmjét, míg végre bemutathatta. Ennek elsődleges oka a pénzhiány. Saját tőkével, némi szponzori segítséggel, de állami támogatás nélkül készült el a Tüskevár, és saját forgalmazásban is vetíti a gyártó Fény Film. Ennek tudatában a film számos hibája érthetőbb, elfogadhatóbb, ami persze a végeredmény megítélését nem befolyásolhatja. A stáb forgatott a Zala torkolatában, a Kis-Balatonnál is, a felvételek helyszínét mégis a Körösök vidékénél, meg a Tiszánál találták meg. A forgatókönyvet maga a rendező írta. Kihagyta, hogy pl.István bácsiagronómus, általa a fiúk a nyári betakarítási munkákba is belekóstolnak, így pl. eléggé a levegőben lóg Bütyöknek a vízhordó Katicával szövődő diákszerelme. Kitalált viszont egy teljesen fölösleges epizódot egy török vitéz által üldözött, és egy íjász által megmentett lovas nőről, nyilván, hogy így alapozza meg a Tüskevár eredeti funkcióját. Mi ez? Áthallás, vagy utalásféle A koppányi aga testamentumára? (Olvassátok el azt is, mert érdemes!) Ugyancsak valamiféle mai korábrázolást kéne keresnem abban az erőszakolt epizódban, mikor István bácsi vendéglői asztalára indokolatlanul rátelepszik egy nyegle ifjonc? Közben majdnem fölöslegessé válnak egyes epizódszereplők, mint Ladó szülei (Hirtling István,Nagy Enikő), Piri mama (Molnár Piroska), az osztályfőnök (Haumann Péter), viszont a kelleténél picit több a Kengyel házaspár (Rékasi Károly és Détár Enikő) szerepe.
A film sikere persze nem ezeken múlik, de befolyásoló tényező. A szereplőválogatás egyik telitalálata, hogy Balogh György Matula bácsi szerepére megtalálta Kovács Lajost. Mindenkiben él még a felejthetetlen emlékű Báhindi László alakítása, amit utánozni értelmetlen és fölösleges volna. Kovács Lajos egy fiatalabb és keményebb Matula Gergelyt talált ki magának, amolyan vadnyugati karaktert, aki keveset beszél és okosan hallgat. Nagyon jó ebben a mai, mindent túlbeszélő világban egy nyugodt, szikla szilárd pont, akire valóban fel kell nézni, mert ő ennek a lápvidéknek az igazi ismerője, tanára. Tutajost is hagyja, hogy a saját kárán tanulja meg egyszer s mindenkorra: itt nem lehet vitatkozni, okoskodni, mert itt mindennek ősi rendje és funkciója van. A fiú éppen azért fejlődik annyit a nyár folyamán, mert belátja, hogy mi az, amiben ő az úr, és mi az, amiben a természet. Kovács Lajos semmiben sem emlékeztet Bánhidi Lászlóra, mégis ugyanolyan szerethető magyar pákászt formál meg, amely eddigi színészi alakításait új karakterrel gyarapítja.
A két gyermek főszereplő Földessy Margit színi tanodájából került ki. Tutajost, azaz Ladó Gyula Lajost Nagy Marcellre osztották, (akinek az arcát a Sorstalanságban jegyeztük meg). Meglehetős befelé fordult, zárkózott városi fiú, de színészi képességei picit elmaradnak attól, hogy ennek a karakternek a jellemfejlődését felépítse. Kicsit kelletlenül tűri, hogy falura vigyék nyaralni, nem igazán érezni, mennyire otthontalan és kiszolgáltatott ebben az idegen közegben, amit lassan megismerve maga is uralni tud. Lehet, hogy a helyszínnel való ismerkedéskor ez még megvolt benne, de a vászonra már jóval kevesebb jutott belőle Látjuk, tudjuk, de az alakításon nem érezzük a belső fejlődést, ami a gyerekből férfivá nevel, annak ellenére sem, hogy a forgatás alatt valóban évekkel idősebb lett. Bütyök Pondorai Béla szerepét Péntek Bálint kapta. Igazi magabiztos, néha okoskodó pesti srác, benne több a gyerekesség, bár a külsődleges mimikát néha túlzásba viszi, érezni, hogy sokat foglalkozott a szerepével, és a jellemfejlődése is plasztikusabb.
Nagyon tetszett Eperjes Károly István bácsi megformálása. Ez az a szerep, amelybe Fekete István önmagát beleírta. Szigorúság és jókedv, öntudat és szeretet egyaránt megvan ebben a vidéki gazdaemberben, amely miközben végig hiteles, egy picit Eperjes önparódiáját is adja. A forgatókönyv hibájából kicsit a levegőben lóg ugyan a figura, mégis a nézői élményhez jól járul hozzá ő is. Pogány Judit sokadik parasztasszony figurájában sem másolja önmagát, mikor Náncsi nénit életre kelti. Ahogy szinte falatonként ellenőrzi főztjének sikerét, ahogy a fiúk védelmében játékosan pöröl, hitelesen mutatja fel a csupa szív falusi asszonyok sűrített portréját. Ennek a hűséges vidéki otthonosságnak a derűjét gazdagítja Szacsvai László epizódszerepe falusi orvosként. Mind a három remekbe szabott alakítás.
Külön dicséretet érdemel az operatőri munka. Gulyás Ákos kamerája akár a természetfilmezés oldaláról, akár a vidéki táj megszerettetése szempontjából elhagyhatatlan erőssége ennek filmnek. A természet színei, formái, élőlényei, jelenségei mind szerethetőek, sőt valóban felébresztik a vágyat, hogy beleláthassunk ebbe a világba, akár a madarak röptére, vagy a halak mindennapi küzdelmére vagyunk kíváncsiak. Igen, ilyen szép a mi országunk, a hazánk, és így lehetne élni, ha nem tennénk tönkre a természeti élőhelyeket a fogyasztói társadalom felpörgetett életritmusára.
Az egyetlen, amivel nem tudtam megbarátkozni, az új Tüskevár zenéje, amit sokan készítettek. Czutor Zoltán (Belmondo) főcímdala lett a film zenei alaphangulata. A vége főcímdalt a Copporn készítette. A film zenéjét Jutasi Tamás (Gulash Exotica) zenei rendező, zeneszerző és csapata jegyzi, amelyben Kohánszky Roy (Roy és Ádám) ének zeneszerző, Keleti András (Colorstar) ének zeneszerző,Szalai Péter(Colorstar) gitárok,Beck Zoltán(30Y) dalszöveg,Farkas Róbertdalszöveg, Magyar Bori vokál, Schaffer Szilveszter hegedű,Szekeres Attilakanna doromb, Domokos Tibor (Óperenczia) szintetizátor, Maszkura (Maszkura és a Tücsökraj) harmonika zeneszerző,Farkas GáborDJ Orditronic zeneszerző, valamint Kormos Levente (Racka Jam) S.O.S. Stúdió vettek részt. Néhány kellemes dallamtól eltekintve nekem stílus-idegenül szólt ez a zene.
A 2012-i Tüskevár nem hibátlan film, de a divatos „lassú élet” szép szószólója. Jó, hogy megszületett, mert minden eszközzel fel kell lépni a nép elbutulása ellen. Kellenek a jó ifjúsági és gyermekfilmek (a szalmabábok lázadása óta talán nem is született ilyen kategóriájú mozidarab), és ha kell, Harry Potterrel, ha kell Tüskevárral, de vissza kell szoktatni gyermekeinket az olvasáshoz, az idősebb generációk által összehordott tudás és nemzeti értékek elfogadásához, megbecsüléséhez! Igazi családi film is született, igen, de nem az amerikai családi ostobaságok stílusában, hanem olyan élmény, amit bármely korosztály képes élvezni, talán még azok a kamaszok is, akik majd pofavágások közepette veszik tudomásul, hogy itt a kalandok sora valódi, átélhető, noha nem folyik vér, nem robban fel semmi, és nem kell egy filmen át menekülnie a főhősöknek. Lehet nosztalgiázni, és el lehet határozni, hogy a következő családi program talán vidékre, talán a természetbe irányuljon, akár élnek ott rokonok, akár nem. Meg arra is tanít, hogy gyerekeinket nem a kórokozó-mentesített, steril burában kell felnevelni, hanem munkával, verejtékkel, szabad levegőn, nem mindentől védetten, közben sikerélményeket adva nekik. Nem baj, ha leégnek, ha megsérülnek, ha megáznak, vagy kérges lesz a tenyerük, mert az a valódi élet, ettől lesznek edzettek.
Fekete Istvánregényéből eddig több mint 6 millió példányt adtak el. Az 1967-ben készült a fekete fehér tévéfilm-sorozatnak 8 milliónál is több nézője volt. Az új Tüskevár alkotói örülnének, ha művüket sokan látnák, sokan szeretnék meg, és miközben szórakozva tanulnak, általa még többen lennének a természet barátai és nem pusztítói.
Forrás: Infovilág
