Elképzelhető, hogy néhány állat sírhat rossz közérzete miatt, ahhoz hasonlóan, ahogy az emberi csecsemők is teszik, állítják az állati viselkedéssel foglalkozó szakemberek.
Sokan talán kacsának tartják azt a nemrég megjelent hírt, amely egy újszülött elefánt különös viselkedéséről számol be. Az elefántborjú egy kelet-kínai vadrezervátumban született, és a beszámolók szerint öt órán át vigasztalhatatlanul zokogott, miután az anyja megtaposta és eltaszította magától a kis állatot. A Csuang-csuang névre keresztelt borjat azután az egyik gondozó fogadta örökbe, és azóta jól van, írta a brit Metro hírportál.
„Néhány állat sírhat, ha elveszti az érintkezés vigaszát” - magyarázta Marc Bekoff etológus a Discovery News portálnak. „Ez valószínűleg öröklött válasz lehet arra, ha nem érzi az érintkezést.”

Az elefántborjakból és az emberi csecsemőkből a sírást valószínűleg inkább a stressz váltja ki, és nem a szomorúság, mondta Bekoff, de a stressz is egy érzelem. A kutató szerint egereknél és patkányoknál tudományos tanulmányok is igazolták az együttérzés - azaz mások fájdalma átérzésének - képességét, ami még összetettebb jelenség.
A síráshoz az állatnak társas természetűnek kell lennie. Ezen kívül a szem anatómiájának is hasonlítania kell az emberéhez, valamint az érzelmek feldolgozására alkalmas agyszerkezettel is rendelkezni kell.

A kutyák például a leginkább társaságkedvelő állatok közé tartoznak, ennek ellenére még sem a kutatók, sem a kutyatulajdonosok nem számoltak be arról, hogy a bánatos kutyák sírva fakadtak volna. Ez persze nem jelenti, hogy a kutyák nem éreznék a szenvedést, sőt valószínűleg felismerik mások szenvedését is, mondta Brian Hare, a Duke Egyetem evolúciós antropológusa, csak valószínűleg anatómiailag alkalmatlanok a sírásra.

Forrás: Origo