2008. július 14-én, MTI hírként megjelent, hogy Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter sajtótájékoztatón ismertette azon javaslatát, mely szerint a nemzeti parkok területén lévő erdők kezelői joga a profitorientált erdőgazdaságoktól kerüljön át a nemzeti parkokhoz. Ez mintegy 150-200 ezer hektár állami erdőterület. Azt is közlik, hogy ezzel Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is egyetértett.

Meglehetősen furcsa ez az állítás, mivel a tárggyal kapcsolatosan az FVM 1753/1/08 számon 2008. júniusában hivatalos levelet írt a Magyar Agrárkamarának, melyben kifejti, hogy az MNV Zrt. 22 erdészeti társasága kezeli a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületek 80 százalékát „..az erdőtervek szerint, a védett területeken a természetvédelmi szempontok betartásával, magas szakmai színvonalon…   A többi, nem az erdőgazdasági Zrt-k által kezelt állami tulajdonú erdőben a kezelői viszonyok változatos képet mutatnak. A jellemzően nem erdőgazdasági főprofilú kezelők sok esetben nem rendelkeznek a színvonalas gazdálkodáshoz szükséges feltételekkel…  Az MNV Zrt. megalakulása kapcsán indokolt áttekinteni az állami erdőkezelés rendszerét, melynek során az erdőgazdasági Zrt-k erdőkezelési tevékenységének bővítését tartom kívánatosnak. … A természetvédelmi értékek megőrzése, az egyéb védelmi, közjóléti funkciók ellátása, a favagyon gazdasági hasznosulása – mint ezt az erdőgazdasági Zrt-k már bizonyították – ugyanazon vagyonkezelő által, szakszerűen és gazdaságosan megvalósítható.”
Ezek után július 14-én teljesen más az FVM véleménye?

Miért is kellene egy jól működő szervezetet szétverni és utána költségvetési szervként működve kezelni az erdőket? A sajtóközlemény azt veti az erdészeti társaságok szemére, hogy profitorientáltak. Ezt az állami tulajdonú erdőterületek tulajdonosi jogait is gyakorló MNV Zrt írja elő a társaságoknak. Jelenleg egy tulajdonosi körbe tartozik a kezelendő (erdő) vagyon és a kezelő szervezet, tehát minden elvárást a lehető legközvetlenebbül lehet teljesítetni. Eddig az volt a baj, hogy nincs együtt a kezelt és kezelő vagyon tulajdonosi jogainak gyakorlása. Most, hogy együtt van, vegyünk ki mintegy 150-200 ezer hektárt, és válasszuk el újra a kezelt vagyont a kezelő szervezettől.

A közleményben szerepel:
„A miniszter elmondta: a kevesebb fakitermelés miatt bevétel kiesés éri az államot, viszont a nemzeti parkok területén telepítendő új erdők növelik Magyarország szén-dioxid kibocsátási kvótáját, amelyet 30-40 milliárd forintért lehet értékesíteni.”

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a környezetvédelmi minisztert a hivatal szakemberei nem jól készítették fel a szakmai kérdésekben, így kerülhetett abba a kényes helyzetben, hogy az erdőkezelést egyenlővé teszi a fakitermeléssel, továbbá elhallgatták a tényleges gazdasági és társadalmi hatásokat.
A szintén (talán szándékosan) hiányos információk okán nyilatkozhatott a miniszter a nemzeti parkok területén telepíthető erdőkről. A nemzeti parkok területén nem lehet új erdőket telepíteni, mert amit védelem alá helyeztek, azokat azért védték le, hogy megőrizzék az állapotukat. A nemzeti park ugyanis egy védelmi kategória, nem tévesztendő össze a nemzeti park igazgatóságokkal, mint költségvetésből működő szervekkel, a kezelői jog nem kerülhet tehát a nemzeti parkokhoz, hanem csak a nemzeti park igazgatóságokhoz. Fontos lenne tudni a döntéshez, hogy ez mennyibe kerülne az adófizetőknek!

Erdőt még a kisebb védettségi szintet jelentő Natura 2000 területeken sem engednek telepíteni, sem a rét-legelő, de még a szántó területeken sem, nemhogy nemzeti parki területen. Az, hogy emiatt majd 30-40 milliárd forintos bevételre tehet szert az ország széndioxid-kvóta értékesítés révén, egyszerűen valótlanság. Sajnálatos, hogy ilyet mondatnak ki egy miniszterrel.

„ A gazdasági társasági formában működő állami erdőgazdaságok ma legálisan végezhetnek tarvágást – jelentette ki a miniszter. Ezért szorgalmazza, hogy a nemzeti parkok területén lévő erdők kezelői joga a parkoké legyen. Ezzel nem a profit lesz az erdőgazdálkodás vezérlő elve, hanem a levegő védelem és a jóléti funkciók lépnek a helyére.”

Az erdőgazdaságok az erdészeti hatóság, mint állami szerv által – a KvVM egyetértésével – jóváhagyott erdőtervek alapján gazdálkodnak. Tarvágást csak olyan helyeken végeznek, ahol előírják a fafajcserét – szintén a természetvédelmi hatóság elvárásaival összhangban.
Megint egy, a közvéleményt borzoló kifejezés említése teljes szakmai ismeretek hiányában.

Az, hogy ne a profit legyen az erdőgazdálkodás vezérlő elve a jelenlegi rendszerben is megoldható, hiszen a tulajdonos állam írja elő az elvárásait. Megjegyezzük, eddig is inkább a hatékony és racionális gazdálkodás igénye volt jelen, és nem a mindenáron való profitnövelés. Ennek megtartása és erősítése a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács hatásköre az MNV Zrt. szervezetén keresztül, ehhez nem kell új kezelő szervezeteket kiépíteni, a meglévő, szakmailag megalapozott, hatékony gazdálkodást folytató erdészeti társaságokat pedig szétverni.

Ez a javaslat csak a KvVM egyes szervezeteinek önös, semmitől vissza nem riadó, és az adóforintok elherdálását jelentő céljainak elérését szolgálja, amit a természetvédelem köntösébe bujtatnak.

Mindenképpen helyreigazítást várunk:
Egyrészt a környezetvédelmi és vízügyi miniszter részéről, javaslata közgazdasági és társadalmi hatásainak vizsgálatáról. (Nem pedig önös célokat szolgáló, hatásvadász szólamok tényként való közlésével, mert így ez szakmaiatlan.)

Ezúton felajánljuk szakmai segítségünket a tisztánlátás érdekében, ha már a minisztérium szakemberei ilyen egyoldalúan tájékoztatják, és talán szándékosan hiányos információkat adnak részére.

Másrészt teljes elhatárolódást a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter részéről, mert a szavahihetősége kérdőjeleződik meg, ha egyazon témában egymásnak ellentmondó véleményeket tesz közzé a tárca.

Mindazon által egyszer és mindenkorra vége lehetne már ennek a nemtelen, semmire sem vezető támadássorozatnak a KvVM részéről.
Azt, amit most védeni akarnak velük szemben, ők hozták létre, ők tartották meg ilyennek, minden nehézség ellenére. Az erdők jó kezekben vannak az állami erdészeti társaságoknál. Az erdőbe erdész szakember kell, aki az erdőt szolgálja, erre tanították. Hogy jön ahhoz egy laikus, hogy megkérdőjelezze azt a szaktudást, aminek művelése éppen 200 éves.

Cserép János
 az Országos Erdészeti Egyesület Miskolci Helyi Csoport elnöke

Forrás: ForestPress