A területek újbóli felosztása után idén ismét ünnepre gyűlnek össze a megye vadászai. Interjú Papp Zoltánnal, az Országos Magyar Vadász Kamara Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezetének a titkárával.

• A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló, tavaly június 18-án elfogadott törvény módosítása idén márciustól lépett életbe, és azokat a területeket nevesíti, ahol az ország mintegy 60 ezer vadásza hódolhat szenvedélyének.
• Mindez óriási jelentőséggel bír, hiszen két évtizedre meghatározza a vadászati jogokat, melyekkel természetesen kötelességek is járnak.
• Mivel a vad az államé, a földtulajdonosé a vadászati jog, a területek újraosztása nagyon sok érdeksérelemmel járt, ugyanis az addig „birtokon belül” lévők egyszeriben kint találhatták magukat, és kereshettek új vadászhelyet, már ha találtak.
• A földtulajdonosok társult formában, legalább háromezer hektár egybefüggő területtel alakíthattak vadásztársaságot, ami igencsak népszerű volt, hiszen az addigi 77 helyett márciustól 83 működik a megyében.
• Többek között ez is megtudható a hajdú-bihari vadászkamara titkárával, Papp Zoltánnal készített interjúból.

Az egyik legősibb időtöltés a vadászat, amely az egykori kényszerű élelemszerzésből fokozatosan alakult át „úri passzióvá”, illetve szenvedéllyé, hobbivá. Ezzel együtt egyre jobban körülvette a politika, illetve a társadalmi beágyazottság. E kettősség egészen a rendszerváltásig jellemezte hazánkban is, manapság azonban főleg a pénz a meghatározó tényező, mert a vadászat nem olcsó mulatság. Többek között erről is beszélgettünk Papp Zoltánnal, a hajdú-bihari vadászkamara titkárával a Tiszacsegén rendezendő szombati megyei vadásznap apropóján.

Kezdjük akkor ezzel. Minden évben megünneplik magukat, de tavaly elmaradt a megyei vadásznap. Miért?

Papp Zoltán: Nagyon fontos változás kellős közepére esett volna, amikor még képlékeny volt, hogyan alakul a vadászterületek újra felosztása, emiatt komoly érdekellentétek feszültek a régi és a várhatóan új társaságok, tagok között. Olyan légkörben nem lett volna szerencsés ünnepre összegyűlni, mert a változás vélt vagy valós kárvallottjainak nem lehetett okuk az örömre. Mára letisztult a kép, folyik ugyan néhány peres eljárás, de kialakultak az új vadgazdálkodási területek, rendeződtek a kezelői viszonyok.

Azt a két évvel ezelőtti, Hajdúnánáson rendezett vadásznapon is többen elmondták, hogy mérföldkőhöz érkezett a vadásztársadalom az új vadászati és vadgazdálkodási törvény megalkotásával, amely azóta már életbe is lépett. Mi a jelentősége ennek?

Papp Zoltán: A gazdaság más ágaihoz hasonlóan a vadászathoz kapcsolódóan is tervszerűen kell gazdálkodni. A vadgazdálkodás eddig 10 éves periódusokban történt, az idén márciustól életbe lépett törvény már 20 évre szól, ami sokkal jobban alkalmazkodik a vadállomány tervszerű kezeléséhez. Korábban az egy évtizedes ciklusokban egy-két év eltelt, mire a vadásztársaság belerázódott a feladataiba, majd valamilyen beruházásba fogott, s mire az megvalósult, már eltelt öt év. Ezután maximum ennyit élvezhette a befektetését az esetleg bekövetkező váltás miatt.


A másik jelentős változás, hogy most már minden földtulajdonos jogot kapott a vadászathoz, így jobban érvényesülhet a tulajdonosi szemlélet a gazdálkodásban is. Az más kérdés, ha valaki nem akart élni ezzel a jogával, és átengedte másoknak, de erre kevés a példa. A 20 éves időtartam mellett szól a nagyvadak egyre nagyobb térhódítása is, mert például a szarvasok 12 éves korukra érnek be igazán, de a többi állatnál is jobb a hosszabb táv. Végül nem hanyagolható el az a változás sem, amit a 2015-től érvényes vadgazdálkodási szemlélet tükröz.

Mit jelent ez pontosan?

Papp Zoltán: Az alaptörvénybe is belefoglalták, hogy a vadgazdálkodást tájegységenként kell végezni. Az országot öt nagy egységre bontották az azonos típusú élőhelyek alapján, ezek: a Tiszántúli-, az Észak hegy- és dombvidéki-, a Duna-Tisza közi-, a Dél-dunántúli-, valamint az Észak-dunántúli Vadgazdálkodási Tájegység. Tovább osztva 52 olyan táj­egységet alakítottak ki, melyek közül négy Hajdú-Bihart érinti: a Körös-Berettyó, a Hajdúsági Erdőspuszták, Hajdúsági Löszhát – Hortobágy, és a Sárrét-Bihari. Természetesen az újraosztással, mint mindig, most is vannak magán- és jogi személyek, akik kiszorultak az addigi területükről, de ez a folyamat már az elmúlt években elkezdődött a földtulajdonokban bekövetkezett változásokkal, mert a földvásárlók nagy része vadászni is akar a saját területén.

Abból kiindulva, hogy a középkorban, majd a későbbi évszázadokban is a királyok, illetve az urak szórakozásának számított a vadászat, nincs ebben semmi meglepő, csak egy modellt másolnak, még ha korábban nem is volt a szenvedélyük. A „vadászságot” már régen körülveszi a politika, illetve gazdaság.

Papp Zoltán: Tagadhatatlan, hogy e kettősség évszázadok óta jellemzi a vadásztársadalmat, de az utóbbi évtizedekben inkább már csak a pénz játszik szerepet.

Jóllehet, az ország mintegy 60 ezer vadásza, s ebből a megyére jutó 3400, szinte teljes egészében leképezi a magyar társadalom egészét, azért a jómódúak vannak többségben. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen egyre költségesebb vadászni, sokan nem engedhetik meg maguknak.”

Az olvasók közül valószínűleg többen nincsenek tisztában azzal, hogyan lehet valakiből vadász.

Papp Zoltán: Alapvető állampolgári jog ma már a va­dásszá válás, minden 18. évét betöltő magyar férfi vagy nő kaphat engedélyt, amennyiben a négy éve előírt (korábban nem kellett hozzá) 100 órás tanfolyamot elvégzi. Ebből 70 óra az elmélet és 30 a vadászterületen, illetve a lőtéren eltöltött idő. Erről kap egy igazolást, amivel bármelyik vadászkamaránál egy 6 szakaszból álló vizsgára jelentkezhet, ilyen alkalom évente 15-20 is van, azaz nem kell sokat várni rá. Az ott megszerzett vadászvizsga-bizonyítvánnyal lehet jelentkezni a rendőrségen fegyvertartási engedélyért, majd a vadászkamaránál ki kell váltani az éves vadászjegyet. Ezek után a rendőrség megadja az engedélyt, amennyiben a kérelmező erkölcsileg feddhetetlen és a lakásában adottak a biztonságos fegyvertartás feltételei.

Mindezt magányos farkasként is meg lehet tenni, vagy előzőleg csatlakozni kell valamelyik vadásztársasághoz?

Papp Zoltán: Nem kötelező a tagság. Amennyiben az illető a most kijelölt 83 terület egyikén sem tartozik a vadásztársasághoz, két választása marad. Vagy elmegy vendégvadászként bárhová az országban, amennyiben valamelyik vadásztársasági tag meghívja, vagy felcsap bérvadásznak. Ez utóbbi egyre jellemzőbb most már nem csak a külföldiekre, hanem a magyarokra is. Konkrét vadra, mennyiségre és minőségre adásvételi szerződést köt egy adott társasággal, amely szakszemélyzetet biztosít neki. A bérvadászat fokozódó népszerűségének az az oka, hogy a tagsággal együtt járó költségek helyenként olyan mértékűre nőttek, ami több az eseti szerződésesnél, ráadásul az utóbbival nem köti magát helyhez a vadász csak időlegesen. Főleg a kevesebbet vadászóknak éri meg.

Olyan viszont nincs, hogy valaki fogja magát, és kimegy egy területre vadászni, mert neki van éves vadászjegye. Csak ellenőrzötten, bejelentve lehet kimenni a területre, ami a balesetek megelőzéséhez elengedhetetlen.”

Visszatérve arra a tényre, hogy a vadászat bizonyos mértékű anyagi jólétet is feltételez, óhatatlanul eszébe jutnak az embernek az „élet császárai”, a rejtélyes úton meggazdagodottak, akik az élet minden területén szeretik áthágni a szabályokat. Feltételezhetően a vadászatban sem tesznek kivételt.

Papp Zoltán: A vadászat nagyon szigorúan szabályozott, de sajnos tény, az elmúlt évtizedekben romlott az etikai fegyelem, mint az élet más területein is. Az is tagadhatatlan, hogy ez a vadászok között még hatványozottabban jelentkezik. A társaságok tehetnek ellene a saját belső szabályzatuk szellemében, de több helyen inkább elnézik, valami félreértelmezett kollegalitásból. Talán javíthat a helyzeten az új törvénnyel bevezetett kötelező kamarai tagság, mert a maguknak többet megengedők etikai bizottság elé állíthatók, és akár évekre bevonható az engedélyük.

Az etikai vétségeket talán a nagyvadak egyre nagyobb térhódítása is előidézheti, hiszen egy vaddisznót vagy egy őzet elejteni „férfiasabb”, mint a fácánt vagy nyulat, s ettől még „hatalmasabbnak” érezhetik magukat a szabályokat könnyen megszegők. Mi lehet az oka a vadfajok korábbi arányának felborulásának?

Papp Zoltán: Sajnos eljutottunk odáig, hogy szinte megegyezik az egy évben elejtett apró- és nagyvadak száma, míg korábban a sokszorosa volt az előbbi az utóbbinak. Persze, egyfelől ez jó a vadászoknak, hiszen nagyobb élményt jelent a vaddisznó lelövése, mint egy nyúlé, ám a nagyvadak elszaporodása nagyon sok gondot is okoz a vadásztársaságoknak. A mezőgazdasági kártételeket ugyanis nekik kell megfizetni a gazdálkodóknak. Másrészt a térhódításuk együtt jár az apróvadak visszaszorulásával, amiben sajnos az uniós rendelkezések is nagy szerepet játszanak. Mivel a földalapú támogatás csak a felszántott területek után jár, a gazdák mindenhol eltüntetik az állatok természetes élőhelyeit, s bár alakítanak ki mesterségeseket, azok nem pótolják a másikat. Ebben a kérdésben még sok a teendőnk, tervezzük egy pénzügyi alap létrehozását amelyből vizes élőhelyeket szeretnénk létesíteni, de a folyamatot nehezíti az egyre aszályosabb időjárás is.

Hogy ne ilyen gondterhelt legyen a beszélgetés vége, kanyarodjunk vissza a szombathoz. Két évig Hajdúnánás adott otthont a megyei vadásznapnak, miért költöznek Tiszacsegére?

Papp Zoltán: Sokáig a Hortobágyon rendeztük, de az ottani adottságok egy idő után már nem adtak újabb impulzusokat, ezért kerestünk más helyet, és Hajdúnánáson megtaláltuk, ahol szívesen fogadtak bennünket, a rendezvény is megújult. Ám törekvésünk, hogy minél több helyszínre eljussunk, így megyünk Tiszacsegére, ahol a folyóparton remek helyszínt találtunk, de a következő években valószínűleg más, vadászati szempontból fontos településen lesz az esemény. Várhatóan a környező megyékből is eljönnek Csegére, ahol minden természetvédő és kedvelő embert várunk, mert szeretnénk a vadászat társadalmi elfogadottságát növelni.

Forrás: Haon