Kürtszó nélkül nincs igazi vadászat, vadásztalálkozó. Hazánkban reneszánszát éli a vadászkürtölés, aminek a Kiskunságban is vannak lelkes művelői.

Kürtszótól hangos a szalkszentmártoni vadászház és környéke, amikor ott gyakorol a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület. Tagjai lelkesen fújják a vadászatokon használatos jelzéseket, szignálokat, valamint a kimondottan vadászkürtre írt többszólamú zeneműveket. Érdekes, hogy a tagok egy része nem játszik egyéb hangszeren, egy éve még a kottát sem ismerték.

– A vadászkürt sokunknak szerelem első látásra, amit kezdetben bátortalanul szólaltattunk meg, de azóta sem tudjuk letenni – mondja Nagy Miklós egyesületi tag, szalkszentmártoni vadász és egyben az egyik házigazda.

A másik vendéglátó Kaszás László, az egyesület tiszteletbeli tagja. Családja hölgytagjai jóvoltából frissen sült kenyérlángos és gazdag feltét fogadja a próbára érkezőket. A legelső vadászkürtöt is László vásárolta, ám akárhogy próbálta, nem tudta megszólaltatni, pedig több fúvós hangszeren is játszik. Bánatában elvitte a helyi vadásztársaság egyik összejövetelére, és azt mondta: aki megszólaltatja a kürtjét, annak odaadja. Nagy Miklósnak sikerült, és úgy megkedvelte a vadászkürtölést, hogy azóta is műveli, egyúttal tesz az egyesületért, a zenekar fejlődéséért.

– A vadászkürtölésnek a bajoroknál, az osztrákoknál van nagy hagyománya – meséli Miklós. – Onnan került át hazánkba, és lett a magyar vadászkultúra szerves része. Sajnos, még mindig nincs olyan mértékben elterjedve, ahogy illene. Az lenne az igazi, ha minden vadászat előtt-után fújnák a kürtöket, megadva a tiszteletet az elejtett vadnak és a vadászoknak.

Mit fújnak a vadászkürtösök? Elsősorban a vadászatoknál használt jelzéseket: hajtás kezdete és vége, vadösszeszedő kérés, ébresztő, evésre, ivásra hívás. Emellett vadszignálokat, amiket az elejtett vadak tiszteletére fújnak a vadászatok végén, az úgynevezett terítéknél. Minden vadnak saját szignálja van. Leghosszabb a gímszarvasé, ami ki is jár honi erdeink legnemesebb vadállatának.

A Kiskunsági Vadászkürt Egyesület egy éve működik egyesületi formában. Jelenlegi felállásában 2014 óta jár össze a 12 fős csapat, nyolc településről (Kiskőrös, Kecel, Bócsa, Kerekegyháza, Szalkszentmárton, Szabadszállás, Kecskemét-­Hetényegyháza, Császártöltés). Idén fontos mérföldkőhöz értek: júniusban A minősítést szereztek a VKE Magyar Vadászkürt Egylet minősítőjén. Hazánkban jelenleg ez a legmagasabb elérhető fokozat. Birtokosát arra jogosítja, hogy versenyeken vehet részt, illetve rendezhet is országos vagy nemzetközi szintű megméretéseket.

A kiskunsági kürtösök művészeti vezetője Gmoser István kiskőrösi rézfúvós zenetanár, zenekarvezető. Ő felel a szakmai színvonalért, ami el is várható egy olyan kürtös csapattól, amely évről évre részt vesz a Hung­expo Budapesti Vásárközpontban rendezett, a Kárpát-­medence vadászainak, horgászainak és természetkedve­lői­nek nagyszabású találkozóján, a FeHoVá-­n. A zenekar télen a kiskőrösi zeneiskolában tartja próbáit, melegebb időben a kiskőrösi István Lovas­tanyán vagy Szalkszent­mártonban.

– Le a kalappal a fiúk előtt. Felnőtt fejjel zenélnek, és szorgalmasabban gyakorolnak, mint sok hangszeres diákom – dicséri kürtöseit Gmoser István. – Megkapják a feladatot, és addig fújják, míg tökéletesen el nem sajátítják. A siker érdekében még a kotta­olvasást is megtanulták. Jelenleg egy komoly, ötszólamú darabot gyakorolunk. Számomra felemelő, megtisztelő, egyben inspiráló is velük dolgozni.

– Lehet még hozzánk csatlakozni. A jelenlegi tagok közül többen itt fogtak először kürtöt a kezükbe – biztatja az érdeklődőket Nagy Miklós. Közben ki-ki elmajszolja lángosát, felhangolja kürtjét, és indul a próba. Vezényszavak, instrukciók hangzanak, majd a kürtök is szót kapnak. A fiúk fújnak, az erdő zeng. A dallamok végén szétterül a csend a vadászház körüli erdőben. Mintha minden egy kicsit a helyére kerülne, úgy a fák sűrűjében, mint a lelkekben.

Forrás: Baon