A Domaszéki Földtulajdonosok Széchenyi Zsigmond Vadásztársasága 18 tagját kísértük el Röszke és Domaszék között. Kiderült, milyen is az idény eleji forma, s hogy miért nem lehet falábbal vadászni. Megtudtuk azt is: nyúlnak lenni nem fenékig tejfel, a palotapincsi pedig nem vadászeb. – Fácánkakasra, mezei nyúlra, dúvadra, vízi vadra megyünk. Kóbor kutyát nem lövünk! Vigyázzunk a hullósöréttel, a meglőtt vad ne hulljon be tanyába – sorolja Juszku István vadászmester, civilben egy erdészeti szakközépiskola tanára.

Tizenöt napon lőnek

Domaszék határában vagyunk: a Domaszéki Földtulajdonosok Széchenyi Zsigmond Vadásztársasága első idei vadászatára jöttünk. 18-an készítik puskájukat, köztük Mráz János festőművész és a 75 éves Elek Péter. – Mint a gyermek a Jézuskát, úgy vártuk ezt a napot! – meséli. Szertartásosan készült a nagy eseményre: előző nap összepakolta ruháit, megtisztította fegyverét.

Domsik Mihálytól, a vadásztársaság elnökétől megtudjuk: a szezon január 26-áig tart, 15 vadászati nap lesz addig. A társaság 27 tagja összesen 5200 hektáron vadászik. Van már vadászházuk is: az erdő közepén álló tanyán méltóképpen lehet majd lezárni a cserkészéseket. – Persze akár más célokra is használható – jegyzi meg sejtelmesen Juszku István, – ehhez azonban már „maroklőfegyver" használatos...


Reggel nyolckor indulunk az erdőbe, egymástól 30 méterre sorakozunk fel, vonalban. Az első 5-600 méteren hajtjuk magunk előtt a vadat, senki sem tüzel. Sebaj, mesél az erdő, előkerülnek a sztorik: jártak itt már falábú olasz vadászok is, úgy kellett kivinni őket egy mély szántásból. Kiderül, a róka valóban ravasz jószág, képes halottnak tettetni magát. Egy vadász fel is tette a vállára a döglöttnek hitt állatot, ám az váratlanul életjelet adott magáról: beleharapott a férfi fenekébe.

Háromszáz méterre megy a sörét

Ránk nem leselkednek hasonló veszélyek: U alakban hajtunk – a nyúl ugyanis nem egyenesen előre, hanem oldalra menekül. A baleseteket megelőzendő – a három milliméteres sörét hatótávolsága 300 méter – betartjuk az aranyszabályt: befelé nem tüzelünk!

Kifelé annál inkább: eldördülnek az első lövések. Az első kettő nem talál: „a fa nyert" – szól a helyzetértékelés balról. A jó húszperces első hajtás nem túl eredményes. – Most a nyulak győztek – mondja Juszkú István. – Nálam nem! – emeli fel hátsó lábainál fogva zsákmányát Bodnár László. Néhány perc múlva másoknál is megtörik a jég: Lédi, a német vizsla pedig lihegve hozza szájában az élettelen tapsifülest. – Nyúlnak lenni nem fenékig tejfel – hangzik a tanulság a vadászmestertől.


– Szevasz Rózsika, mi újság? – kiabál be az egyik tanyába. – Fogom a kutyákat! – feleli egy nő barátságosan. Máshol gondatlanabbak: palotapincsi csapódik hozzánk egy tanyánál. Csaholva közelít. – Belőled nem lesz vadászeb – töri le az állat kezdeti lelkesedését Juszku István.

Nem bakot, fácánt

Balogh József közben fácánt lő. – Olasz lőszerem van – osztja meg velünk titkát, fegyverét szorongatva. Apropó, fegyver: ennek ára 50 ezer és ötmillió forint között változik. A vadásztársak között is akad, aki félmilliós puskát szorongat – azonban nem ez számít, hanem a „tuskó" – mutat vállára a vadászmester. Amúgy sem olcsó muri a vadászat, ha komolyan veszi az ember: irhabélésű vadászcsizma akár 84 ezer 900, gyapjúmellény 69 ezer 900 forintért is kapható.

Két óra hajtás után reggelizünk: kolbász, szalámi, lila- és zöldhagyma, kenyér kerül a terepjáró pillanatnyilag ebédlőasztalként funkcionáló motorházára.


Kell is az energia, ezután elvadult tájon gázolunk: a dudva, a muhar, a gaz olykor valóban befed. Végigmegyünk néhány nádason is: a vadászok tüzelnek, mi a dörgésektől menetrendszerűen csengő fülünkre koncentrálunk. – Azt hiszitek, ti vagytok a nádas cowboyai? – kérdi a vadászmester. Domsik Mihály viszont idény eleji formát mutat: mérlege négy lőszer, két elszalasztott nyúl. – Nagyon humánus vagy ma – hallik a zrika, együtt érzünk vele, még ha titkon a tapsifüleseknek drukkolunk is. – Luca, hajts fel egy nagytestű, lassú röptű madarat – kéri kutyáját. Két nyulat talál végül – igaz, „tarhonyába való", fiatalabb példányokat. Ha már gasztronómia: a nyúlból pecsenyét, a fácánból levest készít Kádár József, aki állítólag 65 éve vadászik, pedig csak 75 esztendős.

A vadászat két óra tájban zárul. Rőzsekupacot gyújtanak a vadászház előtt, az elejtett 28 nyúl, 16 kakas, 2 gerle pedig terítékre kerül, hogy megkapja a vadnak járó végtisztességet.

Forrás: Délmagyar.hu Fotó: Schmidt Andrea