Hétvégén ugyanis egy erdei gyümölcsöt szedő urikányi férfit megmart egy vipera. Tavaly négy személy martak meg viperák, de szerencsére – akárcsak a mostani urikányi esetben – a kárvallottak időben jutottak kórházba, ahol viperamérget hatástalanító szerrel kezelték őket.

A Közegészségügyi Igazgatóság szerint a viperák csak önvédelemből támadnak, vagyis olyankor, amikor fenyegetettnek érzik magukat. A legtöbb eset akkor történik, amikor az emberek nem veszik észre a fűben rejtőzködő kígyót, s véletlenül rálépnek. A viperamarás rövid fájdalommal jár, majd hányinger, részleges tudatvesztés és rosszullét következik. Mégsem ajánlott gyors mozdulatokat tenni, vagy sietni, mivel az a vérkeringés fokozását okozza. Inkább a harapás helyét kell megtisztítani, illetve leszorítani a megsebesített testrészt.

Nehéz leküzdeni azt a téves hiedelmet, hogy a kígyómarás esetén az ellenszérum az egyedül hatásos védelem- állítja Dr. Korsós Zoltán herpetológus- sokkal fontosabb, hogy ismerjük a marási körülményeket, és az esetek többségében a helyi kezelés sokkal kisebb veszéllyel jár, mint a szérum. Sokszor az sem biztos, hogy valóban mérges kígyó marta meg a sérültet, ilyenkor a szérum még többet árthat.
Az sem mindegy, hova harap a kígyó. Ha olyan testrészt ér a méregfog, ahol nincs a felszín közelében nagy véna, akkor eleve sokkal kisebb a marás következménye, helyi duzzadás és fájdalom az eredmény. Ha artériát ér a fog, akkor a kiömlő vér szinte kimossa a mérget. A legnagyobb bajt a vénát érő marás okozhatja, mert a méreg hatására megalvadó vér a szív vagy a tüdő tájékán trombózist válthat ki. Ha végtagot ért a marás, akkor elsősegélyként elég leszorítani a végtagot gumiszalaggal, derékszíjjal vagy egyéb eszközzel. Így megakadályozzuk, hogy a méreg eloszoljon és felszívódjon. Az elkötést negyedóránként fel kell lazítani, különben elhal a végtag. Eközben nem árt a beteget orvoshoz vinni, de nem rohanni, mert minden, ami a keringést fokozza, segíti a méreg elkeveredését, és növeli a kockázatot. Tehát a mozgás, a kávé vagy az alkohol itatása ilyenkor ellenjavalt.

A Madártávlat című lap leírta egy erdélyi kislány esetét, aki megfogta egy kígyó farkát, kirángatta a lyukból. Az állat kijött, de ekkor sem támadott, a lány tovább gyömöszölte, a kígyó mégsem bántotta. A gyerek csak akkor ijedt meg, amikor megtudta, hogy egy keresztes viperával játszadozott. A viperák élőhelyei közelében lakóknak jó lenne tudni, mire kell figyelni, mit nem szabad csinálni. Olyan egyszerű dolgokra gondoljunk, hogy ha az ember viperás területen lepihen egy napsütötte hegyoldalban, egy irtásréten, kivágott fatörzsek között, akkor nem ül le anélkül, hogy a lába alá nézzen. Nem lépked mezítláb a sűrű fűben és a bozótosban, és ha meglátja a viperát, ne akarja megfogni.

(Nyugati Jelen, Szent Korona Rádió)