Elhunyta óta valószínűleg nem esett annyi szó Kittenberger Kálmánról, a nagy Afrika-kutatóról és -vadászról, mint ebben az évben, halálának 50. évfordulója alkalmából. Úgy látszik, ez az év valóban Kittenberger-emlékévre sikerült az erdészek és vadászok körében. Budapesti rendezvények
Előző lapszámunkban mi is beszámoltunk az emlékkoszorúzásról, amelyet még januárban rendeztek Budapesten a Farkasréti-temetőben levő síremlékénél. Továbbá arról az emlékülésről is amelyet március 27-én bonyolítottak le a Magyar Tudományos Akadémián.
Még ugyanazon a napon nyitották meg a HUNGEXPO Vásárközpont területén a Fegyver-, Vadász- és Horgász Kiállítást is (Fe-Ho-Va), amelyen ugyancsak hangulatos, szép kiállítást rendezett a Magyar Természettudományi Múzeum a három nagy vadász és természetkutató: Kittenberger Kálmán (1881-1958), Molnár Gábor (1908-1980) és gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967) emlékére. (Molnár Gábor relikviáinak bemutatásából az Ajkai Városi Múzeum is derekasan kivette a részét.) Ez a kiállítás azután több helyen is megfordult az országban, így pl. Várpalotán is, a Vadászati Kulturális Egyesület által május 24-én ott lebonyolított majálison „a Vadászati Kultúra Napján".
Folytatás Léván
A rendezvénysorozat „Kitti bácsi" szülővárosában, Léván folytatódott (ma Szlovákia, Levice). Ott emlékestet rendezett a Reviczky Társulat és a Léva környéki vadászok baráti köre. Ezen három előadás idézte fel K.K. életének különböző fázisait (Motesiky Árpád -Verebély, SK; dr. Baka Attila, Komarno, SK; Petrovics László, Nagymaros).
Kittenberger Kálmán Napok Nagymaroson
Az i-re a pontot a nagymarosi Kittenberger Kálmán Napok tették fel június 7-én.
A Nagymarosra érkezetteket a Fő-téren, az Ipoly Erdő ZRt. Nagymarosi Erdészetének szépen parkosított környezetű, felújított, modern stílusú épülete előtt az Újvári Gábor karnagy által vezényelt Dunakanyar Fúvósegyüttes vérpezsdítő zenéje fogadta, (A vérpezsdítésre szükség is volt a borongós-hűvöses időben.)
Az ünnepi megemlékezés a helyi cserkészcsapat (amely K.K nevét viseli) zászlójának Kittenberger mellszobrához való felvonulásával kezdődött, az egyenruhás fiatalok díszőrségétől kisérve. Majd az Országos Magyar Vadászkamara háromfős vadászkürt-együttesének szignálja jelezte az ünnepség kezdetét.
A Himnusz közös eléneklése után Petrovics László, a város polgármestere üdvözölte a megjelenteket (közöttük a Szlovákiából érkezett vendégeket is), név szerint pedig Pintér Istvánt, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának vezetőhelyettesét, prof. dr. Faragó Sándort, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektorát, Bánffy György színművészt, az OMVK volt elnökét és Kopeczky Lajost, aki az ünnepség narrátorának szerepét töltötte be.
„Kitti bácsi" méltatása
A polgármester felidézte Kittenberger Kálmán életének egyes mozzanatait, s megemlítette az emlékmúzeuma létrehozására irányuló szándékot is. „Kittenberger Kálmán példája alapján neveljük az ifjúságot." - mondotta beszéde végén Petrovics László.
A köszöntő után Melisek Máté tanuló érzéssel előadott szép szavalata következett, Eötvös József „Búcsú" című verse.
Az ünnepi beszédet Bánffy György mondotta el a tőle megszokott színességgel, pompás orgánummal előadva. K.K. mozgalmas, sokszor viszontagságos életútjának, gazdag munkásságának felvázolását irodalmi - főleg Fekete István K.K. életrajzából merített -idézetekkel, valamint K.K. személyiségéhez, jelleméhez kapcsolódó saját gondolataival tette még színesebbé.
Közbevetve megjegyezzük: érdekes megfigyelni, hogy K.K., ez a zárkózott, csaknem rideg természetű, puritán ember kivétel nélkül mindig, mint mélyen érző, meleg szívű és kristálytiszta jellemű, emelkedett szellemiségű ember jelenik meg a visszaemlékezésekben, aki ezeknél a tulajdonságainál fogva méltósággal tudta elviselni az őt ért méltánytalanságokat, sorscsapásokat is.
Az emlékbeszédet követően az országos és helyi állami és vadászati-társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit a szobor talapzatánál, a fúvósegyüttes szép zenei aláfestésétől kisérve.
Kiállítás a Nagymarosi Erdészet épületében
A résztvevők sokasága ezután az erdészet udvarába húzódott, ahol Lengyel László, az Ipoly Erdő ZRt. közönségkapcsolatok szervezője és Gácsi Viktor, a Nagymarosi Erdészet vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd prof. dr. Faragó Sándor, a NyME rektora mondott kiállítás-megnyitó beszédet. A rektor is alaposan elemezte K.K. vadászati és zoológiai, s nem kevésbé szakírói és (Nimród-) lapszerkesztői munkásságát.
Ismét közbevetve: Fekete István valaha megírta ugyan élvezetes K.K. életrajzi regényét. Ám nagyon indokolt és hasznos lenne, ha ezek a beszédek (Budapesten, Léván, Nagymaroson), mint számos információt tartalmazó értékes és szép előadások egy kis kötetbe összegyűjtve kézbe vehetők lennének, legalább a jubileum alkalmából és megmaradnának az utókor számára is.
Az épületet jelképesen lezáró nemzetiszínű szalag átvágása után lehetőségünk nyílt az egyik helyiségben elhelyezett K. K. emlékszoba kiállítási tárgyainak megtekintésére. K.K. íróasztala és karszéke, rádiója, sétabotja, néhány afrikai trófeája és népművészeti tárgyak, könyveinek címoldal-másolatai, levelek, fotók s más dokumentumok, és egyéb relikviák alkotják a kiállítást, amelyet itt fenntartott állandó kiállításnak szánnak mindaddig, amíg a már említett önálló K.K. emlékmúzeum létre nem jöhet.
Az ünnepség végén Bánffy György szavalta el a Szózatot.
Az erdészeten túlmenően a városi művelődési házban is rendeztek szép kiállításokat K.K. emlékére.
A nagyteremben Dömötör László által készített hat darab méretes tabló adott tömör áttekintést - szöveggel és képpel - K.K. életútjának fontosabb szakaszairól. A falakat mai Afrika-vadászok (főleg Szabó Károly) által rendelkezésre bocsátott trófeák és állatpreparátumok fedték. Vitrinekben pedig fegyvertörténeti kiállítás és muníciógyűjtemény volt látható.
Másik két terem falait a helyi Kittenberger Kálmán Általános és Művészeti Iskola fiataljainak festményei, tusrajzai, grafikái borították el, amelyek közül nem egy és nem kettő ígéretes tehetségről árulkodott. Egy teremben pedig azokból a gyönyörű színes fényképekből mutattak be egy kollekciót, amelyeket az erre az alkalomra kiirt pályázatra beérkezett művekből válogattak ki.
Nem áll módunkban tovább részletezni a 2008. évi nagymarosi Kittenberger Kálmán Napok valamennyi rendezvényét. Talán az eddigiek is alkalmasak annak érzékeltetésére, hogy K.K halála után fél évszázaddal is nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend mind egykori szűkebb pátriájában, mind az egész vadásztársadalom körében, sőt még azon túl is.
Az idő, az utókor könyörtelen pártatlansággal méri meg az emberi nagyságot és csak a legnagyobbak maradnak fenn a rostán. Kittenberger Kálmán fennmaradt és példaképként áll a következő generációk előtt.
Forrás: Erdészeti és Faipari Híradó
