Bár minden évben teli van vele a szakmai és a civil sajtó, mégis rendszerint olvasható a nyári hírfolyamban, hogy – jószándékú, ám kellő információval nem rendelkező – turisták mentettek meg „elárvult” őzgidákat.

Az alábbi rendőrségi közlemény is egy ilyen esetet mutat be:

„A veszprémi körzeti megbízott és két rendészeti szakgimnáziumi hallgató az anyjától elszakadt kisvad biztonságba helyezéséről gondoskodott. A Veszprémi Rendőrkapitányság körzeti megbízottja két, gyakorlatát teljesítő rendészeti szakgimnáziumi tanulóval 2018. június 24-én délelőtt Tótvázsony környékén, egy futóverseny közelében látott el szolgálatot. Járőrözésük során észlelték, hogy a rendezvény egyik állomásánál egy fiatal a kezében egy körülbelül egy hónapos őzgidát tartott. A körzeti megbízott kérdésére a nő elmondta, hogy az anyjától elszakadt állatot az egyik futó találta az erdőben, majd azt jó szándékkal kihozta a verseny állomására. A rendőr értesítette a területileg illetékes vadásztársaságot, melynek elnöke a helyszínre érkezett és az őzgidát további gondozásra a vadásztársaság telephelyére szállította.” Forrás: police.hu

Fontos! A suta az elfektetett gidáját nem hagyta magára, ha pedig összefogdossuk a pettyes utódot, akkor nagy eséllyel kimondjuk felette a halálos ítéletet, mert az emberi szag úgymond „ragadós”, s taszítja az anyát. (Ezt persze a vadászok nagyon jól tudják, de a „civilek” tájékoztatása végett minden évben közérthetően el kell újra mondani!)

A közösségi portálokat böngészve számos hozzászólást olvastunk, amely ezt a tényt megkérdőjelezi, mondván: ez csak költői túlzás, hogy eszünkbe ne jusson elvinni a vadat… Ezeket a hozzászólókat sajnos ki kell ábrándítsuk, mindez távol áll a költészettől!

Forrás: Vadászlap