A vadászat komoly üzleti vállalkozás, akár a keresleti, akár a kínálati oldaláról közelítünk felé. A vadász súlyos százezreket, olykor milliókat is elkölthet az erdőben; míg a vadászatra jogosultak elsősorban bérvadászatból tartják fenn magukat.

Nagy a sürgés-forgás a vadászati szektorban, hiszen szeptember elsejével kezdetét veszi az új szezon, s nemcsak hazai, hanem külföldi vadászok is érkeznek Zalába, puskával a vállukon. Mint Lázár Attila, a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság vadászati és halászati osztályának vezetője lapunk érdeklődésére elmondja: a dimbes-dombos megye bizony a vadászati turizmus egyik közkedvelt területe, az országos rangsorban Zala az élvonalban helyezkedik el a maga 51 vadászterületével és 114 ezer hektárnyi erdőállományával.

- A vadászatra jogosultak (többek között ide tartoznak a vadásztársaságok is) az elkövetkező egy-másfél hónapra koncentrálnak, hiszen szeptemberben és októberben, vagyis a gímszarvasvadászat idején, jelentkezik az éves bevételeik 70-80 százaléka - jegyzi meg az osztályvezető, hozzátéve: hazánkban amúgy is a trófeacentrikus vadászat dívik. - Pedig nagy a verseny, hiszen Magyarország vadászati dominanciája a keleti szektorban megszűnt: a vadászatra jogosultaknak horvát, cseh, lengyel, szlovák és orosz társaikkal kell megküzdeniük a piacon, ráadásul belföldön is erős a konkurencia. Az adatok szerencsére azt jelzik, a külföldi vadászok mégsem felejtettek el bennünket: immáron évek óta mintegy 2800 vadászati engedélyt adunk ki egy évben külföldi bérvadászok számára. Ennél valamivel kevesebb, évente átlagosan 2400 vadászjegyet bocsát ki a vadászkamara hazai szakembereknek.

Németország, Svájc, Franciaország, Dánia, Ausztria, Olaszország - sorolja Papp Lajos elnök azon országokat, ahonnét szívesen jönnek a trófeakeresők a Zalavölgyi Vadásztársaság 12, 8 ezer hektár nagyságú vadászterületére. Nem panaszkodik, hiszen tudja, az elégedett vadász jelenti a legjobb reklámot. Az elmúlt évek teljesítményét forgalom szempontjából mégis ínségesebbnek nevezi, igaz, ez országos tendencia. Egyre kevesebb vadász érkezik Magyarországra; az idősebb korosztály tagjai kiöregednek, a fiatalok pedig egyre inkább Afrika, Ázsia vadászterületeit részesítik előnyben. A jó öreg Európa már nem sikk nekik, pedig vad itt is bőven van. Mindezek ellenére a vadásztársaság statisztikájában 80 százalék a külföldi vadászok aránya; igaz viszont az is, hogy a magyar bérvadászok száma évről évre nő.

- Míg a külföldi vadászok egy-egy alkalommal 3-4 napot vagy akár egy hetet is rászánnak kedvenc időtöltésükre, addig a magyar puskások csak 1-2 napot tudnak trófeaszerzésre áldozni - veszi át a szót a társaság fővadásza, Kozma József. - A magyarázat azonban nagyon egyszerű: sokan még a vadászat ideje alatt sem hagyhatják maguk mögött az üzleti életet, egyszerűen nem tehetik meg, hogy akár egy hétre is kikerüljenek a vérkeringésből. Az üzletember-vadász nem engedheti meg, hogy kikapcsolja a mobiltelefont, legfeljebb lehalkítja.

Hát igen, mindennek ára van - a vadásznak pedig mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha nagyvadat vesz célba. Vadászjegy, vadászati engedély, biztosítás, szállás - kezdhetjük a sort, ám ezen tételek csak mellékszereplők a számlán. A fő fogás maga a trófea. Kozma József elmondja, egy középkategóriás szarvastrófea körülbelül 1900 eurót, vagyis közel félmillió forintot kóstál. Tény: nem kis összeg. Ráadásul történhetnek apróbb malőrök is, amikor a bérvadász nem azt teljesíti, amire szerződött - ha például egy hatkilós trófea helyett 10 kilósat szerez. Előbbi 1600 euróba, utóbbi közel 6000 euróba kerül - forintban mérve akár milliós nagyságrendű is lehet a különbözet. S ilyenkor mi történik? Kemény egyezkedés a felek között. Ugyan a szerződésben vállalt és a lőtt vad trófeája között 15 százalékos eltérés még nem gond, de az ezt erősen meghaladó mértéket már figyelembe kell venni fizetéskor. (Tegyük hozzá: a kísérővadásznak is van felelőssége, hiszen ő adja ki a bérvadásznak a végső tűzparancsot.)

A vadásztársaság bevétele ráadásul függ a bérvadász igényétől is. Papp Lajos megjegyzi, a nagy trófea vadászberkekben mindig is státusszimbólumot jelentett - ez a jövőben sem fog változni. De nem mindegy, mennyi trófeát szeretne a vadász. Az olaszok például a mennyiségre mennek, s 5-6 őzbaknál alább nem adják (igaz, nagyon szeretnek alkudni), míg a németek maximum kettőt lőnek, de gímszarvasra vadásznak.

Amikor a nyereségességről kérdezzük, a vadásztársaság elnöke csak annyit mond: nagy szó, ha valaki nullszaldósan zárja az évet. A Zalavölgyi Vadásztársasághoz évente 30-35 bel- és külföldi vadász érkezik, de csak vadkárra évente 14-15 millió forintot kénytelenek fordítani. Ráadásul az erős forintárfolyam sem kedvez nekik, hiszen bevételeik nagy részét euróban kapják - ezen 8-10 százalékot buknak. No meg ott az áfa és a 10-15 százalékos jutalék a bérvadászokat közvetítő társaságoknak. Érthető hát, hogy alig marad valami. De még így is megéri, hiszen vadásznak lenni életforma, mondja az elnök.

A vadászat szereplői sajátos körforgás részesei tehát, melynek központjában a vad mint leendő trófea vagy mint a mezőgazdasági terményt megdézsmáló állat szerepel. Bárhogy tekintünk rá, pénzbe kerül - csak az nem mindegy, mennyibe és kinek.

Forrás: Zalai Hírlap