Vendég Néber Szilveszter megyei fővadász, aki fotózik, régiséget gyűjt és néha tollat ragad. Erdők, mezők vándora - akár ezt a címet is adományozhatnánk a Zala Megyei Vadászszövetség fővadászának, Néber Szilveszternek. Az 1974-ben született fiatalember egész életét a flóra és fauna világának feltérképezésére tette fel: már óvodás korában élénk érdeklődést mutatott a rovarok iránt, az iskolában saját kutatásokat is végzett, hogy a bogarak életét tanulmányozza. Csupán később, tinédzserként érezte úgy, hogy életében helyet szorít a vadászatnak is.
- Sokan azt mondják, hogy a természet kiismerhetetlen. Én ezzel nem értek egyet: szerintem mindennek van oka, s ez leginkább a vadonban nyilvánul meg - mondja ,a Zala Megyei Vadászkamara titkáraként is tevékenykedő szakember. - Mindennek meg kell érteni a miértjét, s akkor már másképpen viszonyulunk az adott dologhoz és témához. Aki a szabadban dolgozik, előbb-utóbb úgyis kíváncsi lesz arra, miért tüskés a rózsa, miért esik a jégeső vagy például miért bőg a szarvas. Néber Szilvesztert éppen ez a fajta kíváncsiság hajtotta a szombathely-oladi mezőgazdasági középiskolába, ahol a vadászati szakon ismerkedett meg az ágazat elméleti tudnivalóival. Az érettségivel egy időben pedig vadász-vadtenyésztő oklevelet is a kezébe vehetett - igaz, még ekkor is a rovartan rejtelmei iránt érdeklődött elsősorban (barátai tréfásan ma is „bogaras" embernek hívják).
- A családban én vagyok az első, aki hivatásos vadászként kezdte pályafutását, noha édesapám, nagyapám és a nagybátyám is foglalkozott állatokkal; kutyákkal és galambokkal - támasztja alá a fővadász, miszerint a gelsei Néber famíliában genetikai úton száll apáról fiúra az állatok és a növények iránti alázat. - Másfél évet dolgoztam Nagykanizsán a Hubertus Vadásztársaságnál, ahol Lukács Emil vadász avatott be a gyakorlat rejtelmeibe: nemcsak a vadászterületet mutatta be, hanem arra is rámutatott, hogy egy hivatásos vadásznak a tagokat is ugyanolyan jól kell ismernie, mint az erdők ösvényeit vagy a tisztáson átfolyó patakot. Időközben beiratkoztam a főiskolára, de szakmai viták miatt úgy döntöttem, nappali tagozaton folytatom tovább a tanulmányaimat.
Nemcsak a jó pap, hanem a jó vadász is holtig tanul - tartja magáénak az ismert mondás „bővített" változatát Néber Szilveszter. Így nem is csodálkozhatunk, hogy 1992 óta folyamatosan képezi magát, akár párhuzamosan is képes tanfolyamokat, szemesztereket elvégezni. Minden a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karán kezdődött: itt erdészeti szakirányon, agrármérnökként szerzett diplomát, majd Mosonmagyaróváron agrármérnöki oklevelet is „hozzácsapott" végzettségi listájához. Önéletrajzában azonban mezőgazdasági-környezetgazdálkodási szakmérnöki, horgászvíz-kezelői, tógazda, falusi vendéglátó, gyepgazdálkodási szakértő titulusok is szerepelnek. Ám további tervek bújnak meg a fővadász tarsolyában, ugyanis mesterfokon is szeretne vadgazdálkodásból levizsgázni az egyetemen.
- A főiskola elvégzése után, 1998-ban beadtam jelentkezésemet a megyei föld művelésügyi hivatalhoz. Emlékszem, otthon éppen fát hasogattam, amikor édesanyám szólt, hogy behívtak Zalaegerszegre. Kölcsön kocsiba vágtam magam és hamarosan megtudtam, hogy az újonnan alakult vadászati fel ügyelőséghez kerültem. A főiskolán vadászati jogot is tanultunk, melynek nagy hasznát tudtam venni hivatali munkám során. Egyébként azt vallom, hogy bármibe is fog az ember, kellő alázattal forduljon az adott tevékenység iránt, mert csak így nyílnak meg azok a kapuk, amelyek a felszín alatti szépséget is megmutatják. Ugyanez vonatkozik a vadászatra is: az elmélet csak felvillantja előtted azt az ösvényt, amelyre rátérve bebarangolhatod a gyakorlat ligetét. Nyugodtan mondhatom: mindig szívesen tanulok hivatásos vadászoktól, sőt, gyakran kikérem a véleményüket.
2005 novembere és 2006 februárja ismét nevezetes időpont a szakember életében: először a Zala Megyei Vadászkamara titkárává, majd a Zala Megyei Vadászszövetség fővadászává választják így abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy egyaránt védheti az egyéni vadászok, valamint a vadászatra jogosultak érdekeit, Olykor nehéz, olykor bonyolult, de mindenképpen fel emelő feladatok ezek.
- Azt vallom, hogy bármibe is fog az ember, kellő alázattal forduljon az adott tevékenység iránt, mert csak így nyílnak meg a kapuk a felszín alatti szépségekhez.
Úgy tűnik, a megyei fővadász számára egy nap nem 24 órából ál, hiszen szívesen fotózik, néprajzi tárgyakat gyűjt, régi korok szokásairól olvas, s ha kedve támad, még tollat is ragad, hogy gondolatait rímekben mondja el. Nem is csodálkozhatunk, hogy egyik versének a következő címet adja: Vadász, te ki vagy?
Forrás: Zalai Hírlap
