A Duna alsó szakaszát képző Gemenc vadmacska populációja eltűnőben van.

Elterjedése az elmúlt évtizedekben keletre tolódott, a Dunántúl jelentős részéről eltűnt.

Az ártéri terület vonzáskörzetében és pufferzónájában az ember által épített környezet területnagysága megnövekedett. Az épített környezetben élő házi macskák egyre nagyobb számban fordulnak elő Gemencben is. A Gemenc Zrt. dolgozóinak beszámolója alapján, a gemenci ártéri területet átszelő 55-ös főúton, valamint a vasút mentén történt elütések következtében elmondható, hogy az ártéri területen élő vadmacskalétszám drasztikusan csökkent. A főúton történő elgázolások azt mutatják, hogy egyre több a házi macskával történő összepárzás, és félő, hogy már tiszta vonalú európai vadmacska nem fordul elő Gemencben.

A 2018. őszén indult felmérés célja, hogy információt kapjunk a Gemencben élő macskafélék jellegéről, számáról, a tényleges tiszta vonalú európai vadmacska pontos élőhely-viszonyairól és a populációjának létszámáról.

A felmérés során 2019. januárjától élve fogó csapdákkal is sikerrel próbálkozunk. Szükségszerű e csapdák használata a genetikai vizsgálatok miatt, hogy szőrmintákat és esetlegesen ürülékmintákat gyűjthessünk.

Eddig két alkalommal sikerült ismert előfordulási helyeiken vadmacskát befogni, és mintát venni. A tényleges genetikailag tiszta faj jelenlétét csak a vizsgálatok után tudjuk meg biztosra. A genetikai vizsgálatokat a Kaposvári Egyetem végzi majd. Az élve befogott példányokról méreteket veszünk: testtömeg, testhossz, farokhossz. Ez meglehetősen nehéz feladat a vadságuk miatt - és éppen ebből kifolyólag - fogva tartásukat a fellépő stressz miatt a minimálisra (max. fél óra.) kell csökkentenünk.
Reményeink szerint közel 20 év után újra sikerül majd erről a kisragadozóról és előfordulási helyeikről Gemencben egy megbízható adatbázist készíteni.

Forrás: ForestPress