Új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a gazdák sólymot szabadítsanak más madarakra – jelentette az AP. Jim Lott gazda Aplomodo-sólymot alkalmaz (Falco femoralis) a seregélyek elriasztásához burbanki (Wash.) áfonya földjén. Jim Lott farmernek meg kell szabadulnia az áfonya földjén a nagypapa overalljába öltöztetett vigyorgó madárijesztő mellett az érett gyümölcsöt lakmározó seregélyektől és verebektől.
Jim a 17 gazda egyike, akik jelezték részvételi szándékukat abban az új programban, amely ragadozó madarak alkalmazását teszi lehetővé a takarmányt és a termést károsító madarak ellen.
Az engedélyeket kiadó és a rendelkezéseket hozó Arlingtoni (Wa.) Halászati és Vadgazdálkodási osztály vezetője, George Allen szerint ez az eljárás valószínűleg sokkal inkább környezetbarát, mint más módszerek, amikhez az emberek esetleg folyamodhatnak. Arra ugyan nem számítottak, hogy a program elején sokan beszállnak, de remélik, egyre többen lesznek. A madár csapatok, a mezőgazdasági kártevők számának ragadozó madarakkal történő szabályozását ésszerű megoldásnak tartják.

Az USA mezőgazdasági minisztériumának vadkárokról kiadott 2007. évi jelentése alapján egyetlen év alatt 944 millió dollárra tehető a madarak és más vadon élő állatok által okozott kár.
Sok helyen a mező- és vadgazdák igen találékonynak bizonyultak a probléma kezelésében.
Pirotechnikai eszközöket és lézert már eddig is bevetettek, hogy elriasszák a varjakat a termésről vagy a tengeri madarakat és a galambokat a repülőterekről. 
Észak-Dakotában például, ahol a feketerigó kártevése évente közel 15 millió dollárjába kerül a napraforgó termesztőknek, a szövetségi vadgazdálkodás alkalmazottai foglyul ejtett rigókat zártak ketrecbe, hogy társaikat oda csábítva aztán csapdába ejtsék a többit vagy elpusztítsák a madarakat.
Noha nem minden módszer halálos, a 2004. évről rendelkezésre álló adatok alapján a mezőgazdasági minisztérium nyilvántartása szerint több, mint 2,7 millió gondot, bosszúságot okozó állattól szabadultak meg végleg.
Az így elpusztított állatok túlnyomó többségét a seregélyek tették ki, ezek a madarak Amerikában nem őshonosak, Európából bekerült jövevényfajok. Tönkreteszik a termést és megfertőzik az állatállományt.

Változtatások a szabályozásban
Az észak-nyugati gyümölcstermesztők fényvisszaverő szalagoktól a madárvijjogás utánzásán át az óránként leadott lövésekig számtalan módon próbálkoztak megszabadulni a seregélyektől.
Az új rendelkezések életbe lépése lehetővé teszi, hogy a bennszülött madarakat, amelyek többsége az 1918-as, vonuló madarakra vonatkozó egyezmény alapján védelmet élvez, igénybe vehessék a mezőgazdaságban a madárlétszám apasztásához.

Régen ilyen célra csakis nem őshonos madarakat lehetett igénybe venni, ami számos problémát idézett elő.
A nem őshonos madarak nem mindig váltak be azok ellen a fajok ellen, amiket a farmerek el akartak űzni a földjükről.
Tény, hogy a Peregrine Fund (vándorsólyom alapítvány) szerint a Washington állam dél-keleti részén lévő áfonyaföldön Lott gazda által alkalmazott Aplomado sólyom leggyakoribb előfordulási helye Dél-Amerika, nem pedig Észak.

Forrás: ForestPress