Mert mi is az erdő valójában? Erre a válasz nehéz, bonyolult, talán teljes egészében megválaszolatlan is, hisz mindenkinek mást jelent az erdő. De mindenkinek észre kell vennie, hogy egy olyan dologról beszélünk, gondolkodunk, vitázunk, ami végig kísérte emberré válásunkat, ami évezredek óta segítette életünket, és amitől - talán nem túlzok, ha azt mondom – létünk, jövőnk múlik.

Már az ősemberek is felfedezték, milyen hasznos az erdő. Használták eszközként a vadászathoz, később egyéb cselekvésekhez. Rájöttek, hogy meggyújtva meleget, fényt ad, lehet rajta sütni, főzni, de védelmet is nyújt. Később az otthont is ebből készítették el, s a fejlődés előrehaladtával egyre több hasznát vették.

De ezeken kívül az élelmet is az erdő adta. A gyümölcsök, bogyók, az elejteni való zsákmány nagy része az erdőkből való. De árnyékot, hűvöst is az erdő, a fák adtak és adnak, hol a déli forróságban bizonyára messzi őseink is menedéket leltek.

Az első erdőirtások a növénytermesztéshez kellettek, mikor felégettek egy részt, ott megtermelték maguknak a szükséges élelmet, majd tovább álltak, s egy másik területen tették ugyanezt. Ekkor még legtöbbször közvetlenül saját fenntartásra történt mindez, majd évszázadok múltán még több fa dőlt ki. A városok létrejöttével a környékbeli természetes élőhelyeket feltörték, mezőgazdasági területeket létrehozva ezzel, majd elkezdődtek a hatalmas építkezések, a hajóhadak gyarapítása, s egyre nagyobb mértéket öltött a fakitermelés.

Az egyiptomi piramisok építésének egyik tézise szerint például fatörzsön gurították az építkezés területére a monumentális sziklákat. Ehhez azonban félelmetes mennyiségű fa kivágása vált szükségessé, ha az építőanyag mennyiségét és a törzsek elhasználódását is figyelembe vesszük ekkora súly alatt.

Aztán jött az ipari forradalom. Összefüggő erdők tömkelegét tarolták le, soha nem látott pusztítás kezdődött, s mára az egyenlítő környékén egyre nagyobb méreteket ölt az erdőirtás. A mai civilizált, felgyorsult, elkényelmesedett világban hatalmas a fa iránti igény, a pénz bűvöletében élők ezt ki is használják, s gyakran ész nélkül tüntetik el ezeket az élőhelyeket.

De térjünk át kicsit hazánkba, hol az első erdőtörvényt Wagner Károly alkotta meg az 1800-as évek közepén. Az erdőirtás sokszor itt is hatalmas méreteket ölt. A Ipoly Erdő Zrt. Királyréti erdészetének területén például az az egyik legnagyobb probléma, hogy az ott található erdő egyöntetűen hasonló életkorú. Ennek oka, hogy egy évszázada az akkori tulajdonos teljesen letarolta az erdőt, kitermelte az összes fát, s kisvasúttal kiszállíttatta a völgyekből.

Arra persze nem gondolt, hogy ez a jövőre nézve mit jelent. Ugyanúgy nem gondolt rá, mint ma rengeteg ember. Pedig fontos lenne. Az erdő védelmet, élelmet nyújt. Az erdőben még olyan felfedezetlen kincsek vannak, melyek később akár életeket menthetnek. Az erdő kikapcsolódást nyújt, ha már fáj a fejünk a civilizációtól, elfáradtunk. Az erdő meleget ad télen, ha a fát a kályhába rakjuk. Az erdőből épülnek házaink, belőle készülnek bútoraink. Az erdőnek köszönhetjük, hogy még van belélegezhető levegőnk. Jövőnk az erdőtől függ.

Erre bizonyíték lehet egy korai példa, Macchu-Picchu esete. Sokan úgy vélik, a várost az embereknek el kellett hagyniuk, mert maguk körül már kiirtottak minden erdőt, elhasználtak minden földet, nem volt hol élni, hol élelmet teremteni. Akkor volt hova menni. Ha ugyanezt megnézzük nagyban, ugyanez történik velünk az egész földön. Felélünk magunk körül mindent. De míg a maják elmehettek az esőerdő egy másik szegletébe, addig mi nem hagyhatjuk el a Földet…

Ebben a kis eszmefuttatásban nem kívánok állást foglalni, pusztán felhívni a figyelmet arra, hogy mekkora súlya van életünkben az erdőnek. Ha nem vigyázunk rá, unokáinknak nem lesz mivel fűteniük, nem lesz hova kimenni sétálniuk, nem lesz mit belélegezniük.

Bármikor az erdőben járunk, bármikor az erdőről beszélünk, bármikor az erdővel kapcsolatos ügyekben döntünk, ez mindig legyen a szemünk előtt. A jövőnk, gyermekeink, unokáink jövője.

Forrás: Szent Korona Rádió / Gribek Dániel