Magyar Természeti-Vadászati Örökségért érdemkereszttel tüntették ki a közelmúltban a faintarzia képeket készítő Keszthelyi Jenőt.

A 64 éves alkotó művein nemcsak a természethez köthető életképek jelennek meg, de van egy 320 darabból álló portrésorozata is. Ez utóbbin ismert vadászok, erdészek, tudósok láthatóak, olyan személyek, akiket a szintén aktív vadász Keszthelyi Jenő példaképének tart. Mint mondja: a magyar vadászati pantheon alakjait szerepelteti, az intarziák révén örök emléket állít az elődöknek, s az arra érdemes kortársaknak. A kitüntetés nyilván ennek a tevékenységnek is szól. A lenti alkotó úgy érzi, minden olyan díjat megkapott már, amivel az úgynevezett vadászalkotók munkáját elismerhetik.

- Életképekkel kezdtem, de egy idő után rákaptam a portrékra - mondja. - Előbbiből körülbelül 300 intarziám készült el, ezek nagyobb részét elajándékoztam, elcseréltem vagy eladtam, így mindössze hatvan kép van a birtokomban.

Nem véletlenül kerültek szóba a kiállítások, mivel Keszthelyi Jenő képeinek egy része jelenleg is Lendván látható, s közben már készül a szeptember 19-én nyíló keszthelyi tárlatára is, melynek a Vadászati Múzeum ad helyet. Ez utóbbira Czoma László, a Festetics-kastély igazgatója személyesen kérte fel.

- Sok helyre hívnak, s ennek nagyon örülök - folytatja. - Az én munkámnak ugyanis akkor van értéke, ha azt mások is láthatják. A faintarzia még mindig kevésbé elismert művészeti ág, pedig pontosságot, precizitást és elhivatottságot követel. Az intarziakép készítéséhez három dolog szükséges, Széchenyi Zsigmond szeme, Kittenberger Kálmán kitartása és a hibás, rossz fa, amelynek rajzolata adja ki a képeket. A képzőművészeti ágak némelyikében az alkotó meglátja az anyagban a témát, s úgy dolgozza ki. Az intarzia esetében ez pont fordítottan történik, az adott témához keresem meg az odaillő kis darabot.

Keszthelyi Jenő azt is hozzáteszi, a fa iránti tisztelete miatt soha nem használt mesterséges anyagot. Nála elképzelhetetlen az égetés, a pácolás vagy a színezés, ezért aztán képein sem kék szemű lánykák, sem zöld inges stüszivadászok nem fordulnak elő.

- Sokat kísérleteztem a mélység ábrázolásával - magyarázta a művész. - Előttem többen is próbálkoztak hasonlóval, de nem igazán tudtak vele mit kezdeni, úgy érzem, nekem sikerült.

A ma már nyugdíjas faipari mérnök azt is elmondja, hogy az intarziakészítésnek két fázisa van. Először a megrajzolt képhez megkeresi és kivágja az odaillő fadarabot. Ezt októbertől áprilisig végzi, naponta nyolc-tíz órát dolgozik. A nyári hónapokra a ragasztás, csiszolás és lakkozás marad.

Forrás: Zalai Hírlap