Szőnyegnyi medve-, farkas- és hiúzirha borította az árkosi művelődési otthon nagytermének falait. A trófeákat a háromszéki vadászok állították ki, akik a hétvégén ünnepelték egyesületük megalakulásának száz éves évfordulóját. A Kovászna megyei Halász-Vadász Egyesület tulajdonképpen 1907-ben jött létre, 57 alapító taggal. Azóta a taglétszám szinte megtízszereződött, 536-an kapják vállukra a puskát, járják megszállottan az erdőt, és vallják magukat vadásznak. A legöregebb vadász, Sinka György vadőr 1957-ben csatlakozott az egyesülethez. A taglétszám és a területi arány alapján ez az egyesület az országban az ötödik. Ez a negyedik alkalom, hogy nagyszabású kiállítással is ünneplik az évfordulót, szerveztek már hasonlót 1978-ban, és azóta minden tizedik évben.

Drága mulatság

A kiállított trófeáknak felbecsülhetetlen az eszmei értéke. Egy-egy szarvasbikaagancsot vagy medvebundát több tízezer euróért sem adna el büszke tulajdonosa. A vadászok megadták a módját az ünneplésnek, a bográcsban rotyogott a vadhúsból készült pörkölt, miccset és flekkent is készítettek abból, amit néhány nappal korábban lőttek. Az idősebbek a fiatalokat ugratták: nem tudjták, mibe vágták a fejszéjüket, hiszen ez a passzió a vadász életének nagy részét kitölti. Az is szóba került, hogy drága mulatság a vadászat, meg kell vásárolni a fegyvert, kiváltani az engedélyt – ez eddig sem volt olcsó, de az erdők visszaszolgáltatása után a vadászterületek bére meg is tízszereződhet. Ennek ellenére folyamatosan jelentkeznek az újoncok, pedig a pénzen kívül kitartásra is szükség van, hiszen csak egyéves felkészülés után vehet valaki puskát a kezébe. Erdőt, természetet kedvelő emberből lehet jó vadász, hiszen sétálnak, gyalogolnak az erdőben, figyelik, ha kell, etetik a vadakat, és csak az esetek 5 százalékában kerül sor tulajdonképpeni vadászatra, lövésre.

Fegyelmezett németek, sikeres spanyolok

László Béla, az egyesület elnöke 47 éve vadászik, legnagyobb trófeája egy 82 kilogrammos farkas, aminek a koponyája a világrekordnál négy tizeddel kisebb. Az elnök elpanaszolta, hogy tehetetlenek az orvvadászokkal szemben, akik mindig egy lépéssel előttük járnak, felszerelés, terepismeret tekintetében is. Nehéz a vadorzást rábizonyítani az elkövetőre, csak akkor vonhatják felelősségre, ha a lövés pillanatában érik tetten. László Béla szerint sok külföldi vadászik a háromszéki erdőkben, őket a terepet jól ismerő helyiek kísérik. Többségük már érkezéskor kijelenti, mennyi pénzt szán erre a szórakozásra, különben megtörténhet, hogy a hajtók túl drága vadat hajtanak fel. A vadászok nemzetiség alapján is megkülönböztethetők, az olaszokban nincs etikai érzék: mindent lelőnek, ami mozog, a németek és angolok nagyon fegyelmezettek, a spanyolok barátságosak, és a legeredményesebb vadászok.

A vadásztörténetek fele igaz, fele mese

László Béla legkínosabb vadászkalandja egy orosz expénzügyminiszterrel volt, aki egyszerre három mobiltelefonon beszélt, szembeszaladt vele a vadkan, s közben a vadász ordítózott. A vadásztörténetek is szóba kerülnek, ezeknek – azt mondják –, fele igaz, fele mese. Az például valóban megtörtént, hogy az idős erdész meglőtte a rókát, hazavitte a nyári konyhába, majd amikor visszament, a róka éppen kiugrott a különben csukott ablakon. Legendás figura a dálnoki Szőcs Kálmán, a mesék nagymestere, akitől olyanokat hallhattak, hogy ő a távcsövével látja, hogy a Bucegi tetején a zerge egyik szikláról a másikra ugrik, sőt még azt is látja, melyik a bak és melyik a suta. Réti Csaba, a Vadas csoport vezetője 17 éve vadászik, és mesék nélkül is rengeteg trófeát mondhat magáénak. Trófeáért vadászik, gyűjteménye 110 darabból áll. Réti Csaba külföldre is eljár, a héten Szibériába indul, ahol jávorszarvast szeretne puskavégre kapni. Mint meséli, Tanzániában veszélyes vadászni, minden méteren számítani lehetett arra, hogy a sűrűben felbukkan egy kígyó vagy egy oroszlán.

A tapasztalt vadász szerint vadászni mégis itthon az igazi, ahol pontosan ismeri a terepet, és nincs szüksége kísérőre, hogy becserkésszen és elejtsen egy vadat.

Forrás: Krónika.ro