A vadászkürt egy nagyon egyszerű fúvós hangszer, amely körbecsavart, tölcséresen szélesedő, vékony falú fémcsőből és a fúvókából áll, amit többnyire zöld bőrrel fednek. A vadászok megtartották a régi formákat, ezek ma is billentyűzet nélküli, természetes kürtök. Régen - egészen a középkorig - valamilyen állat (például marha, antilop) szarvát vagy az elefánt üreges agyarát használták, amelyekkel többnyire egy vagy két hangot tudtak képezni. A XVIII. században leginkább katonai jelzésekre szolgáló eszközből fejlődtek ki a napjainkban használatos vadászkürtformák

. A kürtjelekkel nemcsak magának a vadászatnak a menetét lehet irányítani, információkat továbbítani a leállókhoz vagy a hajtókhoz, hanem a vadászat végén ezekkel a jelekkel lehet megadni a tiszteletet az elejtett vadnak is. A hajtás pontos irányításához nem csupán a kürtjelet leadónak, hanem a hajtóknak is tökéletesen ismerni kell a jeleket, amelyek a szóban továbbadott utasításnál lényegesen gyorsabbak és hatékonyabbak. Meg kell jegyeznünk: a nagyobb területen zajló eseménynél ma már ezt a szerepet a mobiltelefonok vették át. Nálunk a vadászkürt használata elsősorban a külföldi bérvadásztatáshoz volt köthető, mert a nyugati vendégek örömmel hallgatták az otthon megszokott szignálokat magyarországi vadászatuk során is.

A nyugati országokban nagyon komoly hagyományai vannak a Vadászzenének. A szóló vadászkürtösök mellett számos fúvós-együttes alakult, akik a vadászatok mellett különféle rendezvényeken, ünnepségeken, így a Hubertus-miséken is szerepelnek, nagy közönségsikerrel. Magyarországon is egyre többfelé találkozhatunk vadászkürt hangjával a vadászati rendezvényeken, elsősorban az ünnepélyesség emelése miatt. Több vadászterületen már megszokott a vadászat előtti és a teríték melletti kürtszó. A kürtösök a vadászatvezető mögött a hajtók oldalán helyezkednek el. A célszerűség a vadászatokon a kalap fenn hagyását írja elő, hiszen a számos szignál meghallgatása közben a fedetlen fővel állók könnyen megfázhatnak, ez alól kivételt képeznek a terítékszignálok. Általános gyakorlat, hogy a kürtösök kalapban, a vadászok fedetlen fővel hallgatják az egyes vadfajok tiszteletére szóló dallamokat.

Forrás: Kisalföld