juhasz lenke 09Örültem, hogy a találkozónkra Juhász Lenke nem erdész egyenruhában érkezett. A legtermészetesebb módon viseli elegáns vadász kosztümjét, a Diana Vadászhölgy Klub tagjaként remekül illik rá.

Finom rajzolatú ékszerei szintén mestermunkák. A csinos külső határozott egyéniséget rejt.

Azaz nem is rejti, hiszen a Vértesi Erdő Zrt. közjóléti és vadgazdálkodási osztályvezetőjeként férfias szakmában kell nap mint nap bizonyítania. A szegedi lánynak az általános iskola után tanárai a gimnáziumot ajánlották, de vette a bátorságot és inkább a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolát választotta. Szerette volna követni a családi hagyományt, hiszen édesapja és bátyja is erdőmérnök. „Apám azt mondta a tanároknak: én is el tudtam dönteni ennyi idős koromban, hogy mi szeretnék lenni, hát kinézem ezt a lányomból is.” – magyarázta a Vértesi Erdő Zrt. szakembere, láttatva, hogy otthon megbíztak benne és örömmel fogadták a választását.

A soproni egyetemi évek után mindenképpen az állami erdőgazdaságok valamelyikénél szeretett volna elhelyezkedni, hogy az addig tanultakat kamatoztathassa. Elsőször mégis a Hortobágyi Nemzeti Parkban lett természetvédelmi őr, onnan hívták a Dalerd Zrt.-hez vadászati ügyintézőnek, majd rövid időn belül kinevezték turisztikai és vadgazdálkodási ágazatvezetőnek.
A Vértesi Erdő Zrt. a vadászati irodájának az élére csábította el, 2020. januártól pedig rábízták a közjóléti és vadgazdálkodási osztály vezetését.

Feladatai ellátásában tudja kamatoztathatja a természetvédelemben szerzett tapasztalatait.

Két éve dolgozik a Vértesi Erdő kötelékében, így ma már egyaránt otthonosan mozog a síkvidéki és a hegyvidéki területeken. „Az apróvad vadászatokat leváltotta a szarvasbőgés” – mondja mosolyogva. Az ötéves egyetemi képzés során felkészítették őket az erdő- és vadgazdálkodás földrajzi adottságokból adódó különbözőségeire, ám Lenke különösen szereti az új kihívásokat. A lőporfüstöt hamar megkedvelte, szülei felügyeletében már gyerekkorában foghatott fegyvert, használatát a lőtéren elsajátíthatta. „Nem a vadászat során kell a fegyverhasználatot gyakorolni és a lőkészséget fejleszteni” – hangsúlyozza. Mivel a lövészetben nem csak a vadászatot látta, rendszeresen csiszolta lőtudását és versenyezni kezdett. Ezzel megpecsételődött a sorsa. Az eredmények hamar jöttek, már a középiskolában Európa- és világbajnoki negyedikként jegyezték.

Tavaly pedig a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel a gyorsított korongvadászat országos bajnokságán, ahol 5 kategóriában, 13 nemzet, 153 versenyzője vett részt.

A kétnapos megmérettetésen a versenyzőknek 200 korongra kellett lövést leadni, és a Vértesi Erdő legnagyobb büszkeségére Juhász Lenke 171 találatot ért el, mely a férfi kategóriában is előkelő eredmény. A korongvadász versenyeken a nők külön kategóriában indulnak, hiszen komoly fizikai megterhelés az egész napos koncentráció mellett cipelni a puskát, a lőszert, főként a gyengébbik nem számára. Az erdőgazdaságok közötti lövészversenyeken Lenke az egyetlen női tag, és fontos szerepe volt abban, hogy tavaly a Vértesi Erdő Zrt. csapata második helyezést ért el. Idén sajnos a koronavírus tett pontot a sorozatra.

A megfontoltság és a rugalmasság, a változni akarás egyaránt jellemzi Juhász Lenkét. Szeret rendszerben gondolkodni és dolgozni, ami osztályvezetőként elengedhetetlen, ugyanakkor szívesen vesz részt új dolgok kitalálásában és megvalósításában. Ahogyan mondja, dinamikusan éli az életét.
Nőként meg kellett küzdenie az elfogadásért, mert sok férfiban a mai napig él az előítélet, ez azonban cseppet sem zavarja.

A nőies külső ne tévesszen meg senkit, határozott jellemet takar.

Juhász Lenke számára az erdő szépsége a változatosságában rejlik. Egészen más növény- és állattársulásokat találunk az alföldön és a hegyvidékeken, de évszakonként is óriásit változik a táj képe. A természet minden nap tud újat mutatni, ami már önmagában varázslatos. „Sokan nemtetszésüknek adnak hangot, hogy kivágják a fát, miközben nem látják benne azt a gyönyörű bútort, aminek az alapanyagát adja, vagy a kandallótüzet egy téli estén. De azt se feledjük, milyen gyönyörű facsemete nő a helyén az erdészek jóvoltából. Ebben rejlik az erdő és a szakma szépsége.”

polstergabriella 7311

A vadgazdálkodás is tervszerű, ellenőrzött. „Mi, vadászok nem azért fogunk puskát, hogy mindenáron leterítsük a vadat” – magyarázza, ám gyorsan hozzáteszi, át kell élni a vadászlázat is. Lenke nem az az ücsörgős típus, jobban szereti a vadászatok mozgalmasabb részét, a társasvadászatokat, ahol megoszthatják egymással élményeiket.
Mind az öt nagyvadfajunknak meghatározott vadászati idénye van, de a hímet legeredményesebben a párzási időszakban – amelyhez vadfajonként külön szakkifejezés tartozik – ejthetjük el, és ennek a hangulata, izgalma magával ragadhatja a természetjárókat is.

A gímszarvasbőgést szeptemberben, a dámszarvas barcogását október tájékán hallhatjuk, a muflon berregése novemberre esik, míg a vaddisznók eredendően október végétől, december közepéig búgnak. Ezektől teljesen eltérően, őzek július-augusztus hónapokban üzekednek.

Az erdő közjóléti szerepe napjainkban egyre nagyobb jelentőségű. A Pilis után a Vértes a második leglátogatottabb hegysége az országnak. Az erdőgazdaság erdeit évről évre többen felkeresik, ami örvendetes, hiszen azért dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcsét más is élvezhesse. A koronavírus hatására pedig talán még többen mozdulnak ki a természetbe, hiszen erdei környezetben biztonságban érezhetjük magukat. Bár a vadászat és a természetjárás is folyamatos tevékenység az év során, szerencsére időben kissé még is elhatárolódnak. Míg a vadgazdálkodás dandárja szeptembertől február végéig tart, a kirándulókat inkább az erdő márciusi ébredezése vonzza.

„A szeptemberi szarvasbőgés vadászatilag a legaktívabb időszak, ám az erdők látogatását akkor sem korlátozzuk, szem előtt tartva a társadalom és a tulajdonosi jogokat gyakorló Agrárminisztérium elvárásait az erdők közjóléti szerepéről” – hangsúlyozta a szakember.

De milyen is a Vértes? Már önmagában gyönyörű természeti képződmény. Dimbes-dombos, könnyű terep, ám olyan sziklavonulatokkal, amelyeket a hegymászók is jegyeznek. Napjainkban sajnos a vízhiány okoz gondot mind a vadgazdálkodásban, mind az erdőgazdálkodásban.

Forrás: A Mi Erdőnk