Százmilliókban mérhető veszteséget okoznak hazánknak az orvvadászok. Az általuk okozott kártételekhez nemcsak az elorzott húst, hanem az ellopott trófeát és a tenyészértéket is hozzá kell számolni. A rapsicok a békés erdőjárókra is halálos veszélyt jelentenek. A készülő vadászati törvény példás szigorral lép fel ellenük.

"Legnépszerűbb az őz, ezt követi a szarvas és a vaddisznó" – sorolta fel kérdésünkre az orvvadászok képzeletbeli ranglistáját Pechtol János, a Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke. Elmondta, az őz azért áll az élen, mert az a legkönnyebben elejthető s egyben a legértékesebb. Egy-egy állatból tizenöt-tizenhét kilogrammnyi húst lehet hasznosítani, ez nagyjából tizennyolc-húszezer forintot ér a piacon. Az orvul szerzett árut általában magánemberek és vendéglők veszik meg.

Pechtol kérdésünkre elmondta, a teljes hazai őzállomány háromszázezer körül járhat – ebből legálisan nyolcvan-kilencvenezret, míg feketén hat-kilencezret ejtenek el. Az őzeket leginkább a vadváltókra kihelyezett hurokkal pusztítják, de nem ritka a reflektoros vadászat sem. Ez az állat ugyanis erős fény hatására általában megáll, megmerevedik, s szinte felkínálja magát a lelövésre.

A szomorú dobogó második helyén álló szarvasból becslések szerint hetvenezer darab szaladgál a magyar erdőkben – belőlük harmincötezret puskáznak le szabályosan és legkevesebb másfél ezret illegális módon. Vaddisznóból mintegy hetven-nyolcvanezerre tehető az itthoni állomány, ennek éves szaporulata, hetvenezer példány ellenőrzött módon kerül terítékre. A rapsicok lelkiismeretét három-négyezer vaddisznó halála terheli.

Tavaly csaknem százhatvankét–ezer nyulat és több mint félmillió fácánt vadásztak le Magyarországon. Ez egy átlagos idény mennyiségének számít, korábban volt olyan év is, amikor csak fácánból egymilliót puskáztak össze a hazai és külföldi vadászok.
A vadgazdálkodás bevételei a 2005–2006-os vadászati évben 14,4 milliárd forintot tettek ki, ebből 5,1 milliárd a külföldi, 2,7 milliárd a belföldi vadászok bérlelövéseiből és a nekik nyújtott szolgáltatásokból származott. A 14 milliárd forint kiadásból 1,4 milliárd forintot költöttek a vadkárok megtérítésére. A 2005-ben termelt 5,1 ezer tonna vadhús 24 százalékát exportálták, a többit itthon értékesítették.

A fekete jágerek okozta veszteségekről nem készül külön statisztika, de becslések szerint évente legkevesebb százötven-kétszáz millió forintos kárt okoznak az államnak. A negatív szaldót nemcsak az ellopott vadhús jelenti, hanem hozzá kell számolni a trófeák árát és a tenyészértéket is. Az elnök kérdésünkre úgy becsülte, megyénként legalább huszonöt-harminc rapsic tevékenykedhet, azaz országosan öt-hatszázan lehetnek. "A vadászati törvény jövő évi módosítása a korábbinál szigorúbb az orvvadászokkal szemben" – mondta Pechtol János. Emellett azt is kívánatosnak tartja, ha a vadászathoz használt eszközöket maradéktalanul elkoboznák, továbbá súlyos pénzbüntetésre ítélnék a bűnözőket.

A Legfőbb Ügyészség számítástechnikai főosztályának vezetője, Nagy Tibor lapunkat arról tájékoztatta, hogy a büntető törvénykönyvben az orvvadászat nem önálló tényállás, ezekről a cselekményekről nincs is statisztikai adata az ügyészségnek. Ismert ellenben azoknak a lopásoknak a száma, amikor vadat, halat és védett állatokat tulajdonítottak el, 2005-ben 266, 2006-ban 275, tavaly pedig 239 ilyen lopás történt az országban, pontosabban ennyi vált ismertté.

Forrás: Magyar Hírlap