Az idén szeptemberben esett 158 gímszarvas bika trófeái közül 98-at állítottak szemlére tegnap a falu melletti, felújított vadászháznál, melyet a Zalaredő Zrt. hagyományos októberi rendezvénye keretében avattak újra. Nagyon sokan gyűltek össze tegnap a szentpéterföldei vadászháznál, a Zalaerdő hetedik hasonló seregszemléje nagy érdeklődést keltett szakmai körökben. Zalai erdészek és vadászok mellett negyven soproni egyetemista, a vadgazdálkodás jövendő szakemberei is vendégek voltak, de az erdészház előtti füves téren kiállított trófeák némelyikének jogos tulajdonosát, azaz a bikát elejtő külföldi (főleg osztrák vagy német) vendégvadászt is látni lehetett a sokaságban. Feiszt Ottót, a társaság vezérigazgatóját arról kérdeztük, milyen idényt zár le ezúttal a trófeabírálat.

- Nem lehetünk elégedetlenek - kezdte. - Idén 158 trófea esett, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy megismételtük a tavalyi, 162-es termést. Ugyanakkor igen magas az aranyérmesek aránya, 36 ilyen trófea akadt puskavégre, tehát a számuk húsz százalék feletti. Pozitívum az is, hogy az érmes trófeák átlagos súlya 8 kiló 40 deka felett van, ez is több mint a korábbi évek átlaga. Ám az idény történései rávilágítottak arra is, hogy a szarvasállományunk kissé túlfiatalodott, a jövőben valamivel jobban kell majd vigyáznunk a középkorú bikákra.

Kérdésünkre a vezérigazgató elmondta azt is, hogy üzleti szempontból az idény mérlege ugyancsak pozitív, sikerül teljesíteni azt az eredményt, amit előre elterveztek. Ez pedig azért is fontos, mert a szarvasvadászat stratégiai üzletág, hiszen a cég vadászati bevételeinek mintegy hatvan százaléka ebből a forrásból származik.
Legrégebbi, 1924-ben felépült szentpéterföldei vadászházának felújításával a Zalaerdő befejezte hasonló létesítményei rekonstrukcióját. Papp Nándor, a cég építési előadója mondta el: a sorozat még 1987-ben, az oltárci létesítmény építésével kezdődött, majd az utóbbi években megújult az obornaki, a budafapusztai, a pusztaapáti, az olgamajori, a sohollári, és most a szentpéterföldei ház is. Ízlések és pofonok különbözők, de a többség utóbbit tartja a legszebbnek, köszönhetően annak is, hogy körülötte - a felállítása idejéből származó fotókon látható tarvágás helyén - mára gyönyörű erdő nőtt.

Forrás: Zalai Hírlap