Ipari méreteket öltött a falopás. Nem elég szigorú a törvényi szabályozás, ezért ölthet lassan balkáni méreteket a falopás Magyarországon – vélik az erdőtulajdonosok. Az esetek nagy része felderítetlen marad, pedig néhol egészen komoly erdőrészeket csupaszítanak le egyik napról a másikra. A lopott fára vevő mindig van, hiszen a tolvajok a hivatalos árnál jóval olcsóbban kínálják a kitermelt rönköket. A hazai erdőkből eltulajdonított fa mennyisége szakemberek szerint meghaladja az évi százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás költségével együtt évi több százmillió forintra rúg. Az idei fűtési szezon még csak most indul, de az erdészek előre rettegnek, mert az emelkedő gázárak miatt máris óriási az igény a tűzifára, ami leginkább a tolvajok üzletmenetét növeli. Ráadásul az eddig Romániából érkezett olcsó fa importja is leállt, mert az ottani gázszolgáltatók harmincöt százalékkal emelték a gáz árát, ami azonnal jelentkezett a faárakban is.

Az erdészet emberei rendszerint már csak a tuskókat és a fák hűlt helyét találják meg a korábbi erdőrészek helyén. Annak ellenére, hogy az erdészek többsége szinte egész napját az erdőben éli, nincs hathatós eszköz a kezükben a lopások megakadályozására. A tolvajokat ugyanis csak az erdőben kérhetik számon, amikor a tetten ért menekülő kilép a rengetegből, megszűnik a jogosítványunk – mondja Dézsi Ferenc. A DALERD (Dél-alföldi Erdészeti Zrt.) dobozi kerületvezetője szerint a békési falu körül sok száz hektár erdő terül el, így a falopás, az orvvadászat „össznépi” sportnak számított korábban is.

A fiatal kerületvezetővel éppen egy, a falu határában történt illegális kitermelés helyszínére tartunk, ami a környéken egyelőre kuriózumnak számít. „Ekkora volumenű irtásról csak az észak-magyarországi kollégáktól hallottunk eddig, de úgy látszik, ott már fogy a fa, most itt is számolnunk kell az ipari méretű falopással” – állapítja meg az erdész. Másfél hektáron döntötték ki az erdőt két fűrésszel két nap alatt, ami közel négyszáz köbméter kocsányos tölgy végfelhasználását jelenti idő előtt. Az erdőt csak tervszerűen lehet hasznosítani, a végfelhasználás fafajtánként változik, húsz és harminc év közötti időszakban kell a tenyészidőt megállapítani. Szigorú tervgazdálkodás folyik, ezért az erdőt pótolni kell, még ha illegálisan termelik ki, akkor is.

A „feketevágás” a dobozi esetben is egy jól bevált forgatókönyv alapján zajlott. A magánosítás során nevesítették az erdők egy részét, az új tulajdonos azonban hamar megunja az erdővel való bíbelődést, sőt sok esetben a falopásokat, ezért túlad az erdőn. Az illegális kitermelők ezt figyelik, ha az erdő nincs nagyon szem előtt, gyorsan megveszik, persze nem a saját nevükre, hanem egy nincstelen „strómanéra”. Az erdőt kidöntik, a bírságot nincs kin behajtani, az erdőfelügyelők pedig nem tudnak érvényt szerezni a bírságuknak. Marad a közpénzből való erdő-visszatelepítés, mivel a cél az összes erdőterület megtartása. Az iparszerű erdőirtók által törvénytelenül kitermelt famennyiség a szakemberek szerint meghaladja a százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás költségével együtt több százmillió forint.

Az erdészek szerint a hideggel együtt jön elő az erdészek gondja is, mert a fűtetlen házakban bizony már meglehetősen kellemetlen az élet. Ha nincs mit a kályhába rakni és pénz sincs a meleget adó tűzifára, mindenképpen kell valami megoldást találni – mondja a fatolvajok réme. Ilyenkor október közepe-vége táján sok helyütt előkerül a kiskocsi, benne a kézifűrésszel, és az emberek beszerző körútra indulnak. Egy-egy ilyen – akár egész télen át tartó – egyéni akció is sok kárt tud okozni, hát még ha szervezetten, netán továbbértékesítés céljából tarolják le az erdőt – állítja Dézsi Ferenc, hozzátéve: ha azonban adunk lehetőséget a tisztességes fabeszerzésre, akkor a fázós népek élnek vele. Pályája elején ő azt is megcsinálta, hogy kivágatta a falu alatti jócskán megritkított erdőt, és addig folytatta az ellenőrző sétákat, míg valamennyi „szállítóval” egyezséget nem kötött: a kitermelések során méltányos összegért gyűjthetnek, de csak ágfát. Ha végképp nem sikerül megakadályozni a lopást, marad a feljelentés, vagyis az elkövetés értékének megfelelően szabálysértés miatti eljárás indul a tolvaj ellen, ha pedig nagyobb értékről van szó, akkor bűncselekmény miatt indul nyomozás.

Mióta a derékmagasságban kivágott fákat is visszavágatják, az erdészek azonnal észreveszik, ha egy új fa kerül kidöntésre. A tolvajok azért derékmagasságban fűrészelik a törzseket, mert ott sokkal puhább, ők meg nemigen akarnak fölöslegesen erőlködni. Ráadásul szálában könnyebben viszik el a fát speciálisan átalakított kerékpárjaikon – meséli a dobozi szokásokat az erdész, és hogy az élet is illusztrálja a történetet, a ködös erdei úton jól megpakolt biciklit tol felénk az egyik helybéli. „Kell a fa, nincs mese, megfagyunk a télen – mondja a hatóság karmaiban vergődve emberünk. És halkan jegyzi meg: – A múlt rendszerben nem volt enyém meg tiéd, minden közös volt, az erdő, a mező, így nehéz megszokni, hogy most azért büntetnek, mert ott szedegetem a fát, ahol még az apám mutatta.”

Forrás: Hetek