Két évvel ezelőtt a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. felső-szigetközi vadászterületén élő földtulajdonosok és vadászok úgy döntöttek, hogy a jövőben új kezekre bízzák a vadgazdálkodást. Így kezdte meg munkáját 3 új vadásztársaság: a dunaremetei Öreg-Duna, a dunakiliti Du-Vad és a rajkai Hunor Vadásztársaság. Tagjaik mind helybéli lakosok, és szinte kivétel nélkül földtulajdonosok is. A három vadásztársaság közösen vadászik Felső-szigetközi Vadászati Szövetség néven. A szövetség akkori vadászmestere, Kanka Tibor kezdeményezte, hogy az első vadászév ősze után tartsanak a szeptemberi bőgésben elejtett gímbikák trófeáiból bemutatót. Tavaly októberben 25 agancsot állítottak ki, amelyekből mindössze 2 volt érmes. Ez a szám is jól mutatja, hogy mennyire gyengének nevezhető gímszarvasállományt örököltek az új társaságok.

A Felső-szigetközi Vadászati Szövetség elnöke, dr. Lascsik Ágoston köszöntötte a megjelenteket, majd Giczi Ferenc, a Lajta–Hanság Zrt. vadászati ágazatának vezetője tartott rövid szakmai értékelést az idei szeptemberről. Elmondta: a kiállított 50 trófea közel 50 ezer hektáros vadászterületről mutat képet. A vadásztársaságok gímbika-kilövési lehetőségeinek körülbelül a felét értékesítik. Ezek a nagyobb értékű egyedek szeptemberben, a bőgésben kerülnek puskavégre. A tagságnak egyelőre be kell érni a kisebb, úgynevezett selejtbikákkal. Az így kilőtt szeptemberi bikák 20–25 százaléka éri el a bronzérmes minősítést. Kiemelkedik a Lajta–Hanság Zrt. észak-hansági területe, ahol a bőgési bikák 60 százaléka érmes. Náluk az idei rekorder 9,56 kilogrammot nyomott, és a megyei trófeabíráló bizottságtól aranyérmet kapott. Az ágazatvezető az idei bőgést rapszodikusnak nevezte, ami megnehezítette a vendégeket kísérő hivatásos vadászok dolgát. Nem tett jót a bőgésnek a szeptember eleji 30–35 fokos kánikula, majd a hirtelen jött hideg sem. Hangsúlyozta: a vadgazdálkodás egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb feladata a gímszarvassal való törődés. Nagy hozzáértést és kitartást igényel. Minden döntésünk, legyen jó vagy rossz, csak 5–10 év múlva lesz látható. Ezért nem lehet a Felső-Szigetközben már 2 év után csodákat várni, és 8–10 kilogrammos agancsot viselő 10–12 éves bikákkal találkozni.

Forrás: Kisalföld